Hétfő délután Kalocsa Város Önkormányzatának rendezésében 74. alkalommal hajtottak főt megemlékezők a volt Zsinagóga melletti Fényi Gyula emlékparkban.
Az egybegyűlteket dr. Magóné Tóth Gyöngyi intézményvezető köszöntötte, felkérve Pajor Tamás prédikátort, hogy énekelje meg Rosenberg Dani fiktív, de valós történelmi háttérből táplálkozó történetét (e dalból idéztük címünket).
Az előadó visszaemlékezett, hogy bár felmenői részben felvidéki, részben alföldi származásúak voltak, sorsuk azonosan alakult a vidéki, így a kalocsai zsidók többségével.
Ezután Póli Róbert, a Kalocsai Thália Társulat tagja szavalta el Radnóti Miklós Hetedik ecloga című költeményét, majd az ünnepi szónok, Apród Péter, a Kalocsai Fényi Gyula Általános Iskola Belvárosi Tagiskolájának lépett az emléktábla elé.
Beszédét a kalocsai zsidó közösség történetének felelevenítésével kezdte, visszanyúlva a nép bibliai gyökereiig. A helyi közösség tagjairól büszke magyarként szólt, felidézve, hogy a rabbijuk magyar nyelven prédikált, és valamennyien a helyi gazdasági élet fontos szereplői voltak. Az első világégés volt, ami az első komoly törést okozta az akkoriban ezres nagyságrendű közösség életében. Megbélyegzésük 1938-ban kezdődött, majd folytatódott a zsidó-törvényekkel, amelyek az üldözésükben csúcsosodtak ki. A kalocsai Búzapiac téri, Híd utcai és Tomori utcai gettókból deportálak közül néhányan túlélték a meghurcolást. A II. Világháború után hazatérők összeírták az elpusztított mártírok nevét egy márványtáblán [amelynek másolata ma a Fényi parkban látható], és 1948-ban elhelyezték ezt a zsinagóga falán, majd megszűnt a kalocsai zsidó hitközség, a zsinagógából könyvtár lett, a második legnagyobb vallási felekezet eltűnt. Az egykori meghatározó közösség túlélői főképp Izraelbe és Amerikába költöztek, hangzott a beszéd.
– Ma is vannak közöttünk antiszemiták! Javasolnám, hogy menjenek el Auschwitzba, és nézzék meg, mi lett egy ordas eszme következménye – mondta Apród Péter.
– Nem bízhatunk azokban a vezetőkben, politikusokban, akik nem tanulnak a történelemből, és bűnbakká akarnak tenni kisebbségeket – szóltak az indulatos mondatok, rávilágítva, hogy a megemlékezésekre, konferenciákra azért van hatalmas szükség, hogy a jövő nemzedéke is tehessen azért, hogy ne ismételje meg magát a történelem.
Végül ismét dr. Magóné Tóth Gyöngyi szólt a megjelentekhez, hozzátéve az elhangzottakhoz, hogy három, még élő tanúja van az egykori kalocsai közösség kálváriájának, majd invitálta az egybegyűlteket Dr. Szarka Lajos történész könyvbemutatójára, amelyet a „Simon Böske naplója” című kötetről tartott az alkalmat követően a volt Tiszti Klubban.
Mint elhangzott, a könyv névadója 1929-ben Miss Hungária, Miss Európa és Miss Universe lett, a kifutókon képviselve hazánkat a két világháború között.
– Ünnepelte őt az ország, diplomatája volt hazánknak, amit úgy háláltak meg neki, hogy 1944-ben bujdosnia kellet. 1944-ben elüldöztük és zömmel megsemmisítettük a zsidókat, 1945-ben és ’46-ban pedig a svábokat. Óriási bűn volt mindkettő, és ma is nyögi az ország hiányukat – zárta mondandóját Magóné, végül az emlékezés mécseseit és zsidó szokás szerint a kavicsokat mindenki elhelyezhette a mártírok nevét jegyző márványtábla lábazatához.