Alig néhány hete indult Kalocsa első énekes tehetségkutató versenye, a Hang Vagy, máris nehéz lenne olyan környékbelivel, főként fiatallal találkozni, aki ne hallott volna a versenyről, sőt, ne ismerne legalább egy jelentkezőt a mezőnyből. A kezdeményezés nem utolsó sorban annak is köszönheti felívelő sikerét, hogy szervezői szívvel-lélekkel, számtalan kreatív ötlettel a tarsolyukban vették szárnyaik alá az egyre inkább közösségformáló tényezővé is váló zenei sorozatot. A zsűrinek legutóbb az jutott a fülébe, hogy a Fényi Gyula Általános Iskolában már olyan osztály is van, amelynek kisdiákjai énekórán a Hang Vagy dalt szerették volna gyakorolni. Hogy a nyári szünet közeledtével megenyhült-e a tanári szív, és sikerült-e a diákoknak elérni céljukat, azt ma három zsűritag – Kiss Zsuzsa, Kiss Tibor és Csapai Szabolcs – személyesen derítette ki. És ha már ott voltak, meglátogatták az iskola egyik nebulóját, Horváth Elvira Kirát is, aki éppen tegnap tudta meg, hogy a verseny legjobb 15 énekese között ő is továbbjutott az elődöntőbe.
Lassan nagyszünetre csöngetnek, amikor három, az egyébként épphogy „nagy” hangjáról ismert énekes suttogva oson be a Fényi Gyula, korábbi nevén Kertvárosi Általános Iskola főbejáratán. Nem véletlenül fogják halkra, hiába a kánikula, a vakáció „v” betűjének táblára vésése még odébb van, a termekben javában zajlanak a tanórák.
A második emeletre visz az útjuk, egy nyitott ajtójú tanteremhez, ahol éppen Bartáné Rácz Irén, „Irénke néni” tart órát hatodik osztályosoknak. A tankönyvek lapjaiba mélyedt kisdiákok közt ott ül az első padban Horváth Elvira Kira, aki társaival együtt kíváncsian figyeli, mi sül ki a hirtelen látogatásból.
Kiss Zsuzsa rögtön felé veszi az irányt, gratulál neki a továbbjutáshoz, majd őt és társait is faggatni kezdi. A megszeppentség alig néhány másodpercig tart, gyorsan érkeznek a válaszok, és Elvira buzdítása sem maradhat el.
Ajándékosztás, majd rövid búcsú, (péntekig).
Irány a 3. B! Vajon gyakorolták a dalt? Még jó, hogy!
Mindent felvettünk!