Azt hiszem, nem túlzok, de felgyorsult, politikával gazdagon átszőtt világunkban nem kis hivatástudat, elszántság és bizonyos fokú megszállottság szükségeltetik ahhoz, hogy valaki a pedagógusi pályát válassza és évtizedeken keresztül ott is maradjon. Április 7-én a Kalocsai Színházban, a Kalocsai Fényi Gyula Általános Iskola Belvárosi Általános Iskolája, a nemzet napszámosainak munkáját tárta a nagyközönség elé.
Illés Péter a tagintézmény igazgatója köszöntötte a Kalocsai Színházban megjelenteket, közöttük a szép számmal megjelent nyugdíjas pedagógusokat, s kérte a nézőket, hogy fogadják olyan szeretettel a Belvárosi Általános Iskola növendékeinek kulturális műsorát, mint amilyennel ők készítették.
A tavalyi műsor következménye a mai műsor, ami most már hagyományosnak mondható. Szeretnénk megmutatni, milyen szakmai munka folyik a mi iskolánkban. Joggal lehetünk arra büszkék amilyen munkát a kollégáim végeznek - vezette fel a műsort az igazgató, majd az 1. osztályosok Tengerre fel! című előadásával kezdetét vette a program.
Az alsó tagozatosok a Muzsika hangja című musical betétdalát adták elő koreografált változatban. A felső tagozatosok angol nyelvű előadása után a 8. osztályosoktól tudhatták meg a jelenlévők, hogyan örülnek a gyerekek a szünetnek.
Az 5.A és 6.A osztály diákjaitól rájöhettünk az örök igazságra, hogy „rossznak lenni sokkal jobb, mint jónak lenni”.
A 7.B osztály bemutatta, hogyan ünneplik születésnapjukat.
Azt est talán legsikeresebb előadása egy modern neontánc volt, melyet teljes sötétségben adtak elő a résztvevők.
Az 5.B azt hozta a nagyérdemű tudomására, milyennek kell lennie egy ideális tanárnak – természetesen a diák szemszögéből.
Részese lehettünk a mobiltelefon használattal kapcsolatos probléma halmaznak, melyet a 6.B osztály tolmácsolt. Az iskola nemzetközi kapcsolatait szimbolizáló, színes zászlókkal történő bemutató után, aztán est talán legnagyobb meglepetése az iskola pedagógusainak éneke volt. Az Ismerős Arcok együttes népszerű dalát tolmácsolták.
Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk…
…S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk Az est zárásaként az összetartozást szimbolizálva a 8. osztályosok a színpadra invitálták a nézőket is.