In memoriam Bende István (1945–2015)

Nyíltszívű, őszinte, vídia-keménységgel vetekedő egyenes jellemű ember volt, aki ha a küzdőtérre lépett sportolói fénykorában, nem ismert más alternatívát, csak a győzelmet.

Szeretett sportágát már kora gyermekkorától űzte, amikor követte bátyjait a birkózóterembe, ahol Dixi Feri bácsi felismerte a benne rejlő tehetséget, és belé plántálta a birkózáshoz elengedhetetlenül szükséges alázatot, szorgalmat és kitartást.

Az ifjúsági magyar bajnokságokon 1963-ban ezüst, ’64-ben pedig aranyérmet szerzett magának és a kalocsai birkózásnak. Az ezt követő évtizedben aztán az NB II-es kalocsai birkózócsapat veretlen versenyzője volt, aki az országos bajnokságokon és viadalokon emlékezetes győzelmeket, szép sikereket aratott. Legendás csípődobásától tartottak a mindenkori ellenfelek, akik azt is tudták róla, hogy olyan elementáris önhajtó erővel bír, hogy soha nem áll meg a végső győzelemig. Korának legjobbjai között tartották számon, ifjúsági-és felnőtt válogatott kerettagságig vitte.

Versenyzői pályafutása után edzői képesítést szerzett, és Dixi bácsi mellett elsajátította az edzői munka csínját-bínját is. 1990–2011 között a Kalocsai SE edzője volt, tanítványai több országos diák- és serdülő bajnoki címet szereztek. Munkájának elismeréseként 2010-ben a Magyar Birkózó Szövetség a „Fél évszázad a Birkózósportban” kitüntetéssel jutalmazta.

Betegsége hallatán még bíztunk abban, hogy a szőnyegen tanúsított keménysége és küzdeni akarása legyőzi majd az alattomos kórt is, de sajnos ebben a küzdelemben már alulmaradt.

2015. október 14-én, délután kísértük utolsó földi útjára a kalocsai temetőben…

Döme, nyugodjál békében!