Bufurc, a halkoholista – Második kötetét mutatta be András Róbert pénteken

Első kötetének bemutatójáról is olvashattak a KALOhíreken, ami annál is inkább érthető, mivel ismertségének növeléséhez portálunk is hozzájárult számos novellájának közreadásával.

A mostani, második kötet bemutatójának elején András Róbert mondott bevezetőt, amelyben köszönetet mondott kuzinjának, András Attilának, aki már az első füzet megjelenését is támogatta, és amint az első kötetbemutatón kiderült, az utolsók közt volt, akik még bíztak benne, a sokszor eljátszott lehetőségek után is esélyt adtak neki az újrakezdéshez.

Nélküle nemcsak jómagam nem tudtam volna kilábalni az alkoholizmusból, de ez a kiadvány sem létezne.”

Képgaléria megtekintése (26 db kép)

(…) számomra az alkoholizmus olyan csapda volt, amelynek fekete démonjai csak lefelé húztak. És jött a kijózanító mondat: „Bufurc! Te meg fogsz halni! Látom rajtad a halál színét!”

– mondta bevezetőjében Bufurc bácsi, alias András Róbert, hozzátéve, a kaszással kellett szembenéznie azért, hogy megértse, az élet sokkal, de sokkal többet adhat, mint az alkohol. Amint fogalmazott,

EZ AZ ÚJ KIADVÁNY AZT MUTATJA BE KENDŐZETLENÜL, FEKETÉN-FEHÉREN, HOGY HOGYAN SIKERÜLT ALKOHOLISTÁBÓL „HALKOLOHISTÁVÁ” VÁLNIA – AZAZ, HOGYAN CSERÉLTE LE ÖNPUSZTÍTÓ ÉLETMÓDJÁT AZ ALKOHOLIZMUS MIATT FÖLHAGYOTT GYERMEKKORI SZENVEDÉLYÉRE, A HORGÁSZATRA.

Az, hogy a horgászathoz való vonzalmát (is) hogyan emésztette föl az alkohol, már a későbbi beszélgetésből derült ki: eleinte csak összekapcsolódott a horgászat az italozással, később már az ivás volt a lényeg a vízparton is, aztán pedig már nem is volt mivel horgásznia, ugyanis Bufurc az értékes, jó pár botból álló horgászkészletét is pénzé tette apránként – nyilván, jóval ára alatt –, hogy a készségek ellenértékéből szeszt vegyen…

András Róbert tudja, hogy sokan járnak abban a cipőben, amelyben ő is járt hosszú időn át, és reméli hogy példájával, írásai tanulságaival másoknak is segíthet elérni az absztinenciát.

A szenvedélybetegek azonban nem csak írásaira támaszkodhatnak, hanem személyesen őrá is, ugyanis orvosa tanácsára szenvedélybetegek leszokását segítő munkát vállalt és ilyen végzettséget is szerzett. A legbüszkébb azokra a sorstársaira, akiknek a legnehezebb pillanatokban az ős segítségével sikerült az absztinencia útjára lépni, vagy azon rajta maradni

Nem felejtem el, hogy ki voltam és hogy honnan jöttem. A gyengeségeim őszinte felvállalása az, ami erőt adhat azoknak, akik eddig még nem tudtak a függőségeiktől szabadulni”

– mondta András Róbert, akivel bevezetője után Török Ferenc, a kötet előszavának írója beszélgetett, fölidézve a józan élethez vezető rögös út állomásait és buktatóit, nem hallgatva el a lassan nyolc éves józanságából való kéthetes „visszaesését” – vagy, ahogyan orvosa javasolta, „megcsúszását” sem.

Képgaléria megtekintése (26 db kép)

Szóba került az absztinencia útjának kezdete, amikor még marokszám kellett bekapkodnia az Andaxint, hogy el tudja viselni a józanságot, és az az örömteli eredmény is,, hogy a közel egy évtizedes alkoholmentesség hatására a mája is visszanyerte már normális méretét, és helyrejött az anyagcseréje is.

Emellett vidám sztorik is szóba kerültek, mégpedig részben a most megjelent kötet történetei, részben azokhoz hasonlóak, amelyeket talán majd egy későbbi Bufurc kötetben olvashatunk…

Képgaléria megtekintése (26 db kép)

Az alkalom végén András Róbert dedikálta is új füzetét az érdeklődőknek, akik az új Bufurc-mese füzetet helyben is megvásárolhatták. Aki ezt elmulasztotta, beszerezheti a kötetet a Balaton könyvesboltban, vagy a szerzőnél.

Képgaléria megtekintése (26 db kép)