Bufurc bácsi meséi 24. – Gergő papával a szőlőben

Utazzunk vissza Bufurc, alias András Róbert visszaemlékezésével– no, meg a kiskőrösi gőzössel – úgy félszáz év távlatába, a keceli szőlőbe, ahol minderre fény derül!

András Róbert:
Gergő papával a szőlőben

Olyan hat-hétéves gyerekként mindig nagy élmény volt nekem Gergő papával a keceli szőlőbe menni. Már előző nap gyűjtöttem a formás kavicsokat a "fegyverembe", a kesztyűgumis, orgonafa ágasos csúzlimba. Ezeket egy válltáskába raktam, amelybe még bekerültek a rovargyűjtő dobozaim is.

Az utazás úgy történt, hogy a Dózsa utca 52. előtt felszálltunk mindketten a nikkeles sárhányójú ruszki Fecskére, és kikarikáztunk vele a vasútállomásra.
A papának sok barátja volt a városban, többek közt híres nevezetes Gergő papa bögrecsárdája révén. Így a vasutasok is jól ismerték.

A bicikli is felkerült a vicinálisra. Kecelen leszálltunk, és eltekertünk az úgy nyolcszáz méterre lévő szőlősbe. Ott a kisházban levetkőztem klottgatyára, és ehhez a műanyagszandál dukált, amiben úgy rendesen tudott égni az emberfiának a lába.

A bungalóban egy vaságy volt, büdös, szúrós lópokróccal, amit nagyon utáltam. Egy gyékény lavórtartó lavórral és egy majd kilónyi házi szappannyal, amit ugyancsak utáltam, mert hajmosásnál nagyon csípte a szemem.

Ezután papának kezdődött a munka: kacsolás, permetezés meg hasonló paraszti munkálatok, amihez ő nagyon értett. Én pedig mentem vadászni és rovarokat gyűjteni. Nagyon szerettem ott lenni.

Papa adott a kezembe egy vödröt, hogy gyűjtsek száraz tehénlepényt bele. Ez élvezetes volt, mert majd’ mindegyik alatt találtam ganajtúróbogarat. Ramszesz serege össze-vissza cikázott volna ezen az úton!

Papa száraz gazzal, gallyakkal csinált egy kis tüzet, és erre kellett a tehénlepény, mert papa szerint a szaron sült kukoricának nincsen párja! Így ezen a tűzön, nyárson sütöttük a „fillérszemű" kukoricát.

És akkor az a feketére égett, forró kukorica volt a világon legjobb eledel,

mert a szar megadja a bukéját" – mondta az öreg.Nap végén mind a ketten bementünk a vízzel teli beton hordóba, és megfürödtünk. 

Mielőtt felszálltunk volna a vicinálisra, betértünk a vasutasok kedvenc helyére, a Fekete Vonatba. Ott nagyapám egy hajtóra megivott egy nagykorsó habos csapolt sört, én meg boldogan ittam a csatos üveges Bambimat. Felszálltunk a gőzösre, én élményekkel, a dobozok bogarakkal tele, és vidáman vonatoztunk haza.