Orjára vágták a disznót a hagyományőrzők - Országgyűlési képviselői vizit a hagyományos disznótoron

A kalocsai egyéni választói kerület országgyűlési képviselőjét Kalocsa város polgármestere fogadta a helyszínen, amiről Font Sándor közösségi médiás oldalán be is számolt. Ezt Filvig Géza is megosztotta saját oldalán, hozzáfűzve, hogy 

igazi vidéki disznóvágáson vehettünk részt a régi, falusi szokások szerint.

Font Sándor az alkalom kapcsán azt írja:

Ma már kuriózumnak számít, míg gyermekkoromban még hozzá tartozott az élethez, különösen a falvakban. Szerencsére Kalocsán vannak olyanok, akik őrzik a hagyományokat az utókornak, és időt, energiát áldoznak, hogy bemutassák a disznóvágást mindazoknak, akik esetleg már csak hírből ismerik.” A képviselő megköszönve a meghívást ezúton is gratulált a Kalocsai Hagyományőrző Egyesületnek, akik vállalták ma ezt a munkát.

Képgaléria megtekintése (25 db kép)

A Kalocsai Hagyományőrző Egyesület évek óta megrendezi a hagyományokat követve ezt a disznótort. A kalákában sürgő-forgó, a sertés feldolgozásának sokrétű munkafolyamatainál segédkező sokaság jutalma – a jókedvűen, baráti közösségben eltöltött nap élménye mellett – a hagyományos disznótoros reggeli, ebéd, vacsora. Ezek kínálatában a pogácsa, a hájas sütemény, a hagymás sült vér, a lecsós resztelt, vagy épp fokhagymás sült máj, a friss pecsenye, az abaléből lopogatott falatok mellett olyan ínyencségek szerepeltek, mint az orjaleves, krumplival tálalt, májával főtt pörkölt, a töltött kápszta és a nap koronájaként a sült hurka-kolbász.

Ezért viszont mindenki keményen megdolgozott, mert munka, az van jócskán ilyenkor, mindenkinek jut!
Egy kis ízelítő erről ebben a videóban:

Az igazi, eredeti disznótoros hangulathoz természetesen hozzátartozik a jóféle pálinka és a finom, könnyű, munkához való borocska, vagy még inkább az abból készült fröccs – ám ezekről sajnos se jót, se rosszat nem mondhatok, mert kocsival lévén nem kóstolhattam meg őket.
A jó szívvel kínált, finom falatokat viszont nem hagyhattam ki, és mondhatom, nagyon finom volt!

A Hagyományok Háza előtt igazi fa teknőben – úgy is mint ‘tekenyő’ – tisztították az asszonyok a vékonybelet. Azt először ki kell fordítani, aztán alaposan lemosni róla a tartalmának a maradványait, és jól lekapargatni a hártyáját és a zsíros részeket. Ez hagyományosan az idősebb nők feladata, de azért senki se higgye, hogy könnyű munka!

Közben Németh József mesterszakács a parknak a Hagyományok Háza mögötti részén felállított rendezvénysátorban már javában sütötte a finomságokat. Ezeket mi is kóstoltuk, nem csak igen ízletes volt, de épp oly laktató is!

Amint megtudtuk, a tor annyiban is hagyományőrző volt, hogy a mostanában gyakoribb karajra történő vágás helyett orjára bontották a disznót, ahogyan régebben szokták, vagyis a helyett, hogy a gerincoszlopot középütt kettévágták volna, bordacsontokat kétoldalt lefejtették az orjáról, azaz a gerincről, amely így a mennyei finom orjaleves fő alapanyagát adja.
Ezzel kapcsolatban Font Sándor megjegyezte, hogy

Azt, hogy a gerincet egészben vagy félbe vágva kell kivenni, mindig a háziasszony mondja meg. Náluk az édesanyja egészben kérte.

Képgaléria megtekintése (25 db kép)

Amint megtudtuk, a finomságok javarészt el is fogynak, egyrészt, mert népes a csapat, másrészt, mert vendégeket is fogadnak, korlátozott számban, előzetes regisztráció alapján. Azért annyit eltesznek belőle, hogy egy jó kocsonyához a hasonló körben és keretek közt megtartandó, amennyiben a járványhelyzet megengedi, január és február fordulója táján esedékes farsangi mulatságra is maradjon hozzávaló.
A mai finomságok sütésébe bekapcsolódott Kovács László fazekasmester, befűtve kemencéjét, hogy hamarabb elkészüljenek a sültek és sütemények, mert sütnivalójuk az ma volt bőven.