„A szülészeten csodálkoztak ám, hogy babával a kézben mentünk vissza!” – Így zajlik egy nem tervezett otthonszülés

A kismama közösségi médiában közzétett köszönetnyilvánítása kapcsán már írtunk az esetről, amelynek során a Kalocsáról riasztott mentőegység háromtagú legénysége, Kiss Zoltán, Szeitz Tibor és Iván András segítette világra a Dunapatajon élő Ferge család új jövevényét, Brigitta Zsófiát.

Megkerestük az édesanyát, Ferge Lászlóné Brigittát, hogy mesélje el élményét, hiszen egy gyermek születése mindig hatalmas dolog, az érintetteknek egész életre szóló „kaland”, gondolhatják, még mennyivel izgalmasabb, ha nem épp úgy alakulnak a dolgok, ahogyan tervezték…
Brigitta nem kérette magát, lelkesen kezdte mesélni a történteket:

Március 21-én éjféltől voltak rendszertelen fájásaim. Reggel hétkor felhívtam a kalocsai kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályát, hogy mit csináljak, mivel a magzatvíz nem folyt el. Azt mondták, menjünk be. Bementünk a kórházba, ahol az ügyeletes orvos megvizsgált. Mivel magason feküdt a baba, és nem volt semmi gond, így hazaengedtek, és azt mondták, hogy lehet, hogy még aznap, de lehet, hogy csak napok múlva fog megszületni a baba”– idézi föl a terhesség utolsó napjainak izgalmas időszakát a kismama, akinek elbeszélése folytatásából kiderült, hogy hamar fölgyorsultak az események:

Hazajöttem és lepihentem, a fájások is elmúltak. Sikerült pihennem délután fél egyig, de amikor fölébredtem, már nagyon fájt a derekam. Letusoltam, utána újra lepihentem. Két órától kezdődtek újra a fájások, fél háromra pedig már 10-15 perces fájásaim voltak. Akkor értesítettem a mentősöket, akik nagyon hamar kiértek”– meséli Ferge Lászlóné Brigitta, ezúton is kifejezve háláját a mentőknek.

HA A TERHESSÉG HOSSZÚ IDŐSZAKÁT EGY MARATONI FUTÁSHOZ HASONLÍTHATJUK, AKKOR EZ A SZÜLÉS A VÉGÉN EGY IGAZI SPRINT VOLT

– derül ki az elbeszélés folytatásából.

Először úgy gondolta a mentős Kiss Zoltán, hogy elindulunk a kórházba, és mondta a kollégáinak, Iván Andrásnak és Szeitz Tibornak, hogy hozzák be a hordágyat. Ez meg is történt, viszont addigra már olyan sűrűek lettek a fájások, hogy nem mertek elindulni. Úgy gondolták, hogy félő volna, hogy útközben, a mentőben született volna meg a baba. Így kényelmesebbnek tartották, hogy itthon szülessen meg.”Erre aztán nem is kellett sokat várni:

Negyed négykor már meg is született Brigitta Zsófia. Utána bevittek minket a szülészetre. Ott még akkor is ugyanaz az orvos és azok szülésznők voltak szolgálatban, akik már délelőtt is elláttak.”

„CSODÁLKOZTAK ÁM, HOGY BABÁVAL A KÉZBEN MENTÜNK VISSZA!”

– zárta elbeszélését a kismama, hozzátéve, hogy miután neki és a babának az egészségi állapotával is minden rendben volt, így 72 órás megfigyelés után hazaengedték őket.

Ez a dunapataji Ferge-család története.
Reméljük, olvasóink is tudnak úgy együtt örülni velük a cikk olvasása közben, mint ahogyan mi a megírásakor! A mostanihoz hasonlóan vészterhes időkben kellenek az ilyen, fölemelő, megható történetek!
Ezért örömmel tesszük közzé, építkezzenek belőle lélekben Önök is!