Szent György napi Kihajtási Ünnep Dunapatajon

A 33-as számból eredeztethető számmisztikát félre téve tény, hogy az ünnepség a szeszélyes tavaszi időjárás ellenére jól sikerült, a környék agráriumában dolgozó, mintegy 200 résztvevő mellett állatorvosok, polgármesterek, a járás közéletének meghatározó személyiségei vettek részt az eseményen.

Az ünnepséget Szakács János nyitotta meg, majd Font Sándort kérte fel a vendégek köszöntésére. A honatya már csak azért is rövidre fogta a köszöntőt, mert a négy birkát, 30 kiló marhahúst már éppen készre főzték a műfaj avatott és elismert, főzőtudományuk miatt is közmegbecsülésnek örvendő képviselői.

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

Font Sándor az ünnepség résztvevőinek köszöntése után azért a legfrissebb agrárhíreket is megosztotta a hallgatósággal. Felhívta a figyelmet arra, hogy hatályon kívül helyezték azokat a kisfogyasztók háztartási kútjaira vonatkozó rendeleteket, amelyek azok használatát engedélykötelessé tették. Ugyancsak kedvező hírrel szolgált, amikor elmondta: a növényvédelmi gépek időszakos műszaki felülvizsgálatában is kedvező változás állt be, az érintetteknek érdemes utánanézni a számukra előnyösen megváltozott szabályoknak.

A képviselő emlékeztetett arra, hogy a népszokás gyökereihez köthető időkben egy-egy településen még több száz jószágot hajtottak ki a legelőkre, míg ma, a törekvések ellenére, még az istállókban is híján vagyunk a haszonállatoknak.

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

A kitűnő birka és marhapörkölt elfogyasztása közben és után azonban már inkább a jókedv, a barátság, a kikapcsolódás, a harmonika szó melletti mulatozás tette emlékezetessé a 2017. évi dunapataji Kihajtási Ünnepet.

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

A néphagyomány az igazi tavasz kezdetét mindig is Szent György napjától, április 24-től számította. Az állattenyésztéssel foglalkozó népek körében, az időjárástól és a legelők állapotától függően ez idő tájt hajtották ki a jószágokat a téli szálláshelyekről, ekkor történt a pásztorok, béresek megfogadása, vagy a juhbemérés, bár más nevezetes napok is ismertek voltak, mint pl. zöldcsütörtök, vagy nagypéntek. Így egyáltalán nem meglepő, hogy számos hiedelem és népszokás kapcsolódik ezen ünnephez: mágikus, rontáselhárító szerepet tulajdonítottak annak a vesszőnek, mellyel az állatokat a legelőkre hajtották, de gyakori volt, hogy a marhákat láncon, tojáson hajtották keresztül, s azt tartották, hogy a jószágok olyan erősek lesznek, mint a lánc és olyan gömbölyűek, mint a tojás.