Dr. Pozsonyi Etelka: Hálás vagyok a sorsnak, hogy Dusnokra születtem, hiszek abban, hogy nem véletlen

- Hogyan dőlt el, hogy a gyógyítással szeretnél foglalkozni?

Gimnáziumi tanulmányaim során fakultáció választásakor egyértelmű döntés volt számomra, hogy a biológia, kémia tantárgyakat választom, mivel szerettem, és ezekben jó eredményeket értem el. Kezdetben a gyógyszerész pálya vonzott, mivel édesanyám is ezen a területen dolgozott, és dolgozik a mai napig is nyugdíjasként. Végül hosszas családi beszélgetések eredményeként esett a választás a budapesti Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karára. Úgy érzem, hogy jó döntést hoztam.

- Mesélj egy kicsit a munkádról. Hol és mivel foglalkozol?

Az egyetem elvégzése után háziorvosi szakképzést kezdtem el Budapesten a II. kerületben. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy neves, szakmailag elismert doktornő mellett tanulhattam meg a lelkiismeretes, emberközpontú gyógyítást. Az ő példáját igyekszem én is munkám során követni. A szakmai tapasztalatok mellett itt tanulhattam meg, hogy hogyan kell minden pácienssel egyformán bánni rangjára, társadalmi helyzetére tekintet nélkül. Itt arra gondolok, hogy a mi körzetünkbe tartozott többek között a volt köztársasági elnök, számos színész, sportolók, akiket rezidensként én is elláttam. Háziorvosi szakvizsgám megszerzése után sikerült ugyanebben a körzetben elhelyezkednem, ahol ma is dolgozom szakorvosként. 
Eközben elvégeztem a foglalkozás-egészségügyi szakképzést, melyhez szükséges szakmai gyakorlatot Százhalombattán, a MOL Dunai Finomítóban szereztem meg, ahol a munkaegészségügy számos speciális területét ismerhettem meg. Például veszélyes üzemek működése, rákkeltő vegyi anyagok, foglalkozási megbetegedések, stb. Mindezek a szakmai kihívások ösztönöztek arra, hogy foglalkozási-egészségügyi szakvizsga megszerzése után, mint szakorvos végezzek tovább itt is orvosi munkát. Budapest közelsége, ahol élek, lehetővé teszi, hogy mindkét munkakört ellássam.
Mindezek mellett, "szabadidőmben" az Egis Gyógyszergyárban havi több alkalommal baleseti ügyeletet látok el. 

- Hogyan kapcsolódsz ki? Mi az ami feltölt?

Sajnos túl sok szabadidőm nincs, de ami van, azt próbálom hasznosan eltölteni, Budapest adta lehetőségeket kihasználni, mint színház, koncert. Fontosnak tartom a baráti kapcsolatok ápolását is, a sok munka mellett sajnos erre nincs annyi időm, mint amennyit szeretnék. 

- Mit jelent számodra Dusnok? Milyen gyakran jársz haza? Gondoltál-e már arra, hogy hazaköltözz?

Szerintem sokat elárul Dusnokhoz való kötődésemről, hogy telefonom háttérképe egy Vajas parti gyönyörű naplemente, amit a kertünk végéből fényképeztem. Mindig szívesen jövök haza a családomhoz, szívem szerint több időt töltenék itthon, mert úgy érzem, hogy itt tudok igazán feltöltődni.
Ha azt kérdezed, hogy gondoltam-e arra, hogy hazaköltözzek, az a válaszom, én úgy érzem, hogy nem költöztem el Dusnokról. 

-Közeledik a karácsony... Hogyan ünnepled? Milyen szokásaitok vannak ezen az ünnepen?

A karácsonyt mindig családom körében ünneplem. Ilyenkor Svájcban élő bátyám is hazalátogat, így ez valóban ünnep számunkra, mert együtt lehetünk mindannyian. 
A dusnoki hagyományt mi is tartjuk. Édesapám megfőzi a halászlevet, megvárjuk az 5 órai harangszót, családi körben elmondunk egy imát, ezután 1-1 szelet mézbe mártott almát, diót, fokhagymát eszünk. A végén a mákos guba sem maradhat ki. 
„Mit üzenhetek én?...”
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ide születtem, hiszek abban, hogy nem véletlen. Büszkék lehetünk arra, hogy ennek a falunak van egy olyan varázsa, hogy sokan, akik elszármaztunk innen a hivatásunk miatt, mégis dusnokinak érezzük magunkat.

Kedves Eti! Örömmel tölt el, hogy hallhattunk felőled…
Nagyon sok erőt, kitartást kívánunk neked! Sok sikert az életben!

Bogárdi Eszter