Elhunyt dr. Angyal Ferenc patológus főorvos

A Tolnanémedin 1925. április 27-én született dr. Angyal Ferenc azon orvosok közé tartozik, akinek érdeklődése és tehetsége az orvosi hivatás iránt már korán megmutatkozott. Édesapja magyar királyi postamesterként nagy figyelmet fordított fia taníttatására, aki természettudományi érdeklődése miatt már a szekszárdi gimnázium első éveiben eldöntötte, hogy az orvosi hivatást választja.

Húsz évesen, a Pécsi Tudományegyetem másodéves medikusaként, 1943-ban kapta a behívót. A frontra válogatásnál a „szerencsések oldalára” irányították. Egy orvos ezredes némi gondolkodás után úgy döntött, ne menjen a többiekkel együtt az orosz frontra, szükség lesz rá a szekszárdi kórházban. Az egyetemet 1944 szeptemberében bezárták, de mindenkinek megígérték, ha újra nyitják, tanulmányait az addig letett vizsgák beszámításával folytathatja.

Javában dúlt a háború, amikor a nagy tekintélyű, később világhírű Szentágotai János professzor tanította anatómia, a tudományág emblematikus alakja, Entz Béla professzor korbonctan előadásai és demonstrációi jól jöttek az ifjú medikusnak, akit a szekszárdi kórház korbonctani osztály vezetője mellé osztottak be.

A hadikórházzá nyilvánított intézménybe naponta tucatjával szállították be a gyakran halálos sebesülést kapott német vagy orosz katonákat attól függően, hogy a Szekszárd-Bátaszék-Cece vonalon ide-oda mozgó frontvonal éppen hol húzódott. Az orosz tisztek következetesen ragaszkodtak a kórházban elhunytak halálának boncolás útján történő megállapításához. Mindaddig éjt nappallá téve dolgoztak, míg a front a Balaton irányába el nem távolodott a várostól.

Az akkor már számos tűzkeresztségen átesett orvos-jelölt a háborút követően újra iskolapadba ülhetett, hogy aztán 1951 márciusában már frissen diplomázott orvosként a Szekszárdi Megyei Kórház Korbonctani Osztálya és Laboratóriuma legyen az első munkahelye. Akkoriban a pályaorientációt egyszerűen megoldották. A végzős orvosok nem választhattak orvos-szakmát, központilag határozták meg, milyen szakterületre szánják őket. Hiába szeretett volna belgyógyászatból szakvizsgát tenni az ifjú doktor, a patológia szakterületen jelentkező hiány és az előzmények ismeretében erre nem volt lehetősége.

Az 1954-ben patológia szakorvosi vizsgát tett dr. Angyal Ferenc két év múlva már igazságügyi orvos-szakértői megbízást kapott a Tolna Megyei Bíróság elnökétől. Ekkorra már olyannyira megszerette a patológiát, hogy fel sem merült benne másik szakterület.

Az 1956-os forradalom az ő életében sem múlt el nyomtalanul. A forradalom napjaiban lehetősége nyílt, hogy a személyi anyagába betekintsen. A máig őrzött, Kovács Ferenc nyilvántartó által aláírt feljegyzés tanúsága szerint: „1943 szeptemberében kezdte meg egyetemi tanulmányait. Egyetemi évei alatt szakmailag jól képezte magát, szigorlatait általános jeles eredménnyel tette le. Tagja volt az akkor működő ifjúsági szervezetnek, a MEFESZ-nek, de semmiféle közösségi munkát nem végzett. Klerikális befolyás alatt állt. A Mindszenthy kérdésben exponálta magát a kollégiumok államosításakor, amiért a kollégiumból eltávolították… Nyíltan nem ellenséges, politikailag nem megbízható.”

A Tolnáról szekszárdi munkahelyére bejáró dr. Angyal Ferenc 1957. március 1-jétől kapott főorvosi kinevezést a Kalocsai Városi Kórház Korbonctani és Laboratóriumi Osztálya élére. Az 1960-ban labor szakorvosi vizsgával gyarapodott patológus aztán egész szakmai életútja alatt folyamatosan tovább képezte magát. Végre kérése is meghallgatásra talált, 1985-ben a munkavégzés jobb feltételei is megteremtődtek. A kórház területén – szakmai véleményének figyelembe vételével – építették fel a máig ilyen célra használt új korbonctan épületét.

Nem pontos az adat, de dr. Angyal Ferenc saját becslése szerint pályafutása alatt mintegy 30 ezer ember patológiai vizsgálatát végezte el. Még amikor a fő szabály megváltozott, miszerint minden kórházban elhunytat már nem kellett boncolni, akkor is évi 330 elhunyt fordult meg a kalocsai patológián. Szerencsére a közvélemény előtt is egyre inkább ismert, hogy a patológus munkája hihetetlenül szorosan kapcsolódik a közvetlen gyógyító munkához. A szövettani vizsgálatokat szintén a patológus végzi, a ma már nélkülözhetetlen szövettani eredmények nélkül lehetetlen lenne a pontos diagnózis felállítsa.

Dr. Angyal Ferenc osztályvezető főorvosként 1989-ben ment nyugdíjba, de ezt követően még 10 évig, 1998 júniusáig volt aktív orvosa a kórháznak.

– A munkámért paraszolvenciát soha nem kaptam, ennek ellenére mindig a legjobb tudásom szerint végeztem. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a kívülállók számára talán kicsit misztifikált, de kétségtelenül nehéz orvosi szakterületet ilyen hosszú időn át, egészséges pszichével, magammal lelki harmóniába tudtam végezni – mondta néhány évvel ezelőtt dr. Angyal Ferenc.

Kedves dr. Angyal Ferenc! Isten nyugosztaljon, nem kívánunk kevesebbet, mint hogy sok hozzád hasonló orvos egyénisége legyen városunknak!