Batthyány-Strattmann László magyar főnemes, a „szegények orvosa”, születésnapja alkalmával (1870. október 28.) rangos elismeréseket adtak át a Belügyminisztériumban, megköszönve a kitüntetettek több évtizedes elhivatottságát, az egészségügy érdekében tett kimagasló szakmai tevékenységét. Dr. Pintér Sándor belügyminiszter mások mellett a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház Kalocsai Szent Kereszt Kórház két osztályvezető főorvosát tüntette ki. A kitüntetés időzítésének kalocsai történeti vonatkozása, hogy a Vatikánban 2003-ban II. János Pál pápa által boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László, a „szegények orvosa” fiatal korában a nyolcosztályos kalocsai jezsuita gimnáziumban tanult.
A Belügyminisztériumban tartott ünnepségen Miniszteri Elismerő Oklevelet vett át Dr. Kazacsay László, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Kalocsai Szent Kereszt Kórház Szülészeti- és Nőgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa.
Dr. Eltigani Abdelmagid, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Kalocsai Szent Kereszt Kórház Központi Röntgen osztályvezető főorvosa.
Az egészségügyi ellátás érdekében kifejtett kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként Pro Sanitate Díjban részesült Dr. Raskó Endre, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Általános Sebészeti Osztály főorvosa.
Szerkesztőségünk és valamennyi olvasónk nevében szívből gratulálunk a rangos elismerésekhez!
Boldog Batthyány-Strattmann László életútja
Dunakilitin látta meg a napvilágot ősi magyar főnemesi családban. Apja, Batthyány József volt. A család 1876-ban a nagy dunai árvíz elől a köpcsényi (ma: Kittsee, Ausztria) birtokra költözött. László tizenkét éves volt, amikor váratlanul meghalt az édesanyja. Mindez mély nyomot hagyott a lelkében, és elhatározta, hogy orvos lesz, és ingyen gyógyítja majd a betegeket. A jezsuiták Bécs melletti, majd kalocsai intézetében tanult, Ungváron érettségizett. Apja óhajára rövid ideig közgazdaságtant tanult Bécsben, majd 1896-ban a Bécsi Tudományegyetem bölcsészettudományi karán doktorált kémiából, 1900-ban pedig orvosi oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt kötött házasságot a szintén mélyen vallásos Coreth Mária Terézia grófnővel, házasságukból tizenhárom gyermek született, közülük három meghalt. Klinikai sebészeti gyakorlatát követően, 1902-ben a köpcsényi kastélyban 25 ágyas magánkórházat alapított, letette a sebész- és szülészorvosi vizsgát, sőt megszerezte a szemészorvosi oklevelet is. Ingyen, emberszeretetből, ha kellett, még az útiköltséget is fizetve gyógyította a rászoruló szegényeket, segítője és egyben asszisztense a felesége volt. Olyan sok beteg keresett nála gyógyulást, hogy a Magyar Államvasutak külön "kórházvonatot" állított be. Az első világháború idején kórházát hadikórházzá alakította át, és 120 ágyasra bővítette. Figyelemmel kísérte a szemészet fejlődését, kongresszusokon vett részt, az új ismereteket a gyakorlatban is alkalmazta. 1915-ben a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tanácsának tagja, majd 1917-ben az akadémia tagja lett. A magyar egészségügyet alapítványokkal is támogatta, alkalmazottainak már a múlt század elején nyugdíjbiztosítást vezetett be. Bár arisztokrata voltából következően a főrendiház, majd a felsőház és több lovagrend tagja is volt, és a Vas vármegye örökös főispánja címet is viselte, a politikától igyekezett távol maradni, egyetlen nyilvános politikai szereplése IV. Károly fogadása volt 1921-ben. Az orvoslás és a jótékonyság mellett a technika csaknem minden ága érdekelte, laboratóriumot rendezett be, metallurgiával, fényképészettel is foglalkozott. Az elsők között vezetett automobilt, és másokat is tanított vezetni. 1923-ban a pápa a beteggyógyítás terén végzett kiváló munkájáért az Aranysarkantyú Rend lovag-keresztjével tüntette ki. 1929 szeptemberében rákot diagnosztizáltak nála, a végtelenül szerény, puritán orvos saját szenvedését is hatalmas lelkierővel, Isten akaratában megnyugodva viselte. Novemberben a bécsi Löw szanatóriumban hólyagrákkal megoperálták, de már késő volt, 1931. január 22-án halt meg Bécsben. "Életem egyik fő feladatának tűztem ki, hogy orvosi működésemmel a szenvedő emberiségnek szolgálatot tegyek, és ezáltal a jó Istennek tetsző dolgokat cselekedjem" - foglalta össze küldetését végrendeletében. Sokan már életében szentként tisztelték. Boldoggá avatási eljárását 1944-ben a bécsi érsek és a szombathelyi püspök egyidejűleg indították el. A háború után az eljárás hosszabb időre megszakadt, majd 1987-től folytatódott tovább, de most már az eisenstadti és a szombathelyi egyházmegyék közreműködésével. 2003. március 23-án a Vatikánban II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Forrás: martinus.hu
