Czibulka Zoltánt Caissa lovagjává ütötték – A sakk kultúráért végzett munkáért jár az elismerés

Kalocsai sakkozók, a Magyar Sakkszövetség képviselete, városunk polgármestere, valamint rokonok és barátok jelenlétében ütötték Caissa lovagjává Czibulka Zoltánt a cím néhai birtokosának, a sakklovagrend alapítójának, dr. Németh Józsefnek az örökösei, átadva a cím rekvizitumait, a mellszalagot és egy porcelán plakettet. A rendezvény végén kisebb állófogadás során kötetlen beszélgetéssel zárult az esemény.

Caissa a sakk istennőjeként tisztelt erdei nimfa, akinek neve egy reneszánsz költeményben bukkant föl először, amelyet Hieronymus Vida, alias Marco Girolamo Vida adott ki először, és latin vergiliusi hexameterekkel írja le Apollón és Merkúr sakkjátszmát a többi isten jelenlétében.

Az ünnepélyt a cím birtokosának, dr. Németh Józsefnek örököse Bodrogi Lívia nyitotta meg, köszöntve az egybegyűlteket, köztük név szerint is a város képviseletében megjelent dr. Filvig Géza polgármestert. Elmondta: édesapja a címet a Sakk Kultúráért Alapítvány elismeréseként alapította meg 2008-ban, a sakk kultúra fejlesztése, terjesztése, népszerűsítése terén nyújtott kimagasló teljesítmények elismeréseként.

Czibulka Zoltán a sakk terén végzett tevékenységének, teljes életművének elismeréseként részesült a beavatásban, amelyet már tavaly neki ítéltek, ám akkor a járványhelyzet miatt a kapcsolódó ünnepséget nem lehetett megtartani, ezért halasztották erre az évre – mondta el Bodrogi Lívia.

Képgaléria megtekintése (27 db kép)

A járvány eredménye: Kalocsa sakktörténete két kötetben

A továbbiakban Czibulka Zoltán szólt az egybegyűltekhez, kellő szerénységgel hangsúlyozva, hogy az elismeréshez a sakktudás nem szükséges, és a sakkélet föllendítésében végzett tevékenységének összefoglalása során sem magáról, hanem a kalocsai sakkéletről, valamint Kalocsa és az eszperantó mozgalom, valamint az itteni sakkélet egymásra hatásáról szólt. Kiemelte a kalocsai sakkmozgalomban a később innen Szekszárdra elszármazott dr. Németh József kiemelkedő szervező munkáját, aki a címben csak posztumusz részesült.

Képgaléria megtekintése (27 db kép)

A kalocsai sakkélet, különösen a város méretével összevetve, rendkívül pezsgő volt az elmúlt évtizedekben, így méltó volt arra Czibulka Zoltán – amint fogalmazott – a járvány nyomása alatt két kötetben megírja annak történetét. A járvány nélkül ugyanis aligha lett volna ideje összeállítani a könyvet, amelynek csak az első kötete is hetvenhét napos munkát igényelt – mondta el a sakkozó.

Még olimpiát is rendeztek Kalocsán!

A történeti tényekre térve fölidézte:
1983-ban a kalocsai sakkozók nyerték a megyei sakkbajnokságot, feljutottak az NB II-be, és hosszúidőn keresztül gyűjtötték a pontokat, sőt a kétezres években még dobogóra is állhattak.

Sajnálattal állapította meg azonban, hogy a jelenben nincs, akik ezt az örökséget továbbvinnék a városban. Bár vannak jó sakkozók, de nincs, aki a társaságot összefogja, és máshol is hasonló a helyzet, mert a mai életstílus nem kedvez ennek.

Dr. Németh József úttörő szerepvállalása mellett elindították a Piros Arany nemzetközi versenyt, amely egy héten át tartott, szombaton zárult, majd vasárnap tartották a Fehér Huszár Csapat világversenyt.

VOLTAK OLYAN ÉVEK, AMIKOR TÖBB MINT SZÁZ VERSENYZŐ ÉRKEZETT KALOCSÁRA A VILÁG SZÁMOS ORSZÁGÁBÓL, TERMÉSZETESEN FŐKÉPP A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBÓL, KÜLÖNÖSSEN AZ NDK-BÓL ÉS CSEHSZLOVÁKIÁBÓL.

Később 24 órás versenyeket is rendeztek, amelyen szombat déltől vasárnap délig versengtek egymással, kevés szünettel. Az embert próbáló megmérettetésen 110-120 partit játszott egy-egy-egy játékos, amit végig nézni is kimerítő lehetett.
Már az első alaklomra, egy ónos esővel súlyosbított januári napon is 57 versenyző érkezett az ország minden részéről, sőt, tizenheten Szabadkáról is csatlakoztak hozzájuk.

Képgaléria megtekintése (27 db kép)

Volt idő, amikor az uszodában bonyolították le a versenyt, ahol furcsa látványt nyújtottak, de jól megfértek egymás mellett, akik a medencében úszkáltak, és akik az asztal mellett „tologatták a száraz fát”.
Komoly díjak előteremtésére azonban a szervezőknek nem volt anyagi lehetőségük, így a kezdeményezés elhalt, ám így is 18 éven át tartották meg évente a Fehér Huszárt.

Később a kalocsai sakkozók bekapcsolódtak a Mainz-ban ’58-ban alakult Nemzetközi Eszperantó Sakkszövetség tevékenységébe.
Nemzetközi levelező sakkversenyeket rendeztek, 1976 decemberében pedig megalapították a Magyar Eszperantó Sakkcsoportot, amelynek Karakas Éva nemzetközi sakknagymester, olimpikon, nyolcszoros magyar bajnok is alapító tagja volt. E szerveződés nemzetközi kapcsolatrendszere sok lehetőséget hozott magával.
Fontos mérföldkő volt 1983., amikor

KALOCSÁN MEGRENDEZTÉK AZ ESZPERANTÓ SAKKOZÓK ELSŐ OLIMPIÁJÁT.

A sakkolimpián 17-18 nemzet csapata érkezett Kalocsára, és annak kapcsán az Eszperantó utca 1. számú ház előtt felavattak egy kis emlékművet, amelynek érdekessége, hogy az alapkövében, egy hengerben a világ száz országából származó föld, vagy homok található.
Az olimpián Ruppáner János vezetésével

A KALOCSAI CSAPAT MÁSODIK LETT, ÉS 1987-BEN KIUTAZTAK A MÁSODIK ESZPERANTÓ SAKKOLIMPIÁRA IS, AHOL A DOBOGÓ LEGFELSŐ FOKÁRA ÁLLHATTAK

– idézte föl a daliás időket Czibulka Zoltán.

Az újonc sakklovag beszéde után került sor a ceremóniára, amit követően az eszperantó nyelv terjesztésében is aktív szerepet játszó sakkozót Seres László, a Bács-Kiskun Megyei Sakkszövetség főtitkára köszöntötte, aki Szabó László elnök távollétében a Magyar Sakkszövetséget is képviselte.

Képgaléria megtekintése (27 db kép)