Ugyan előbb vagy utóbb elkerülhetetlen a családi vállalkozások generációváltása, de korántsem mindegy, hogy egy jól működő vállalkozás távolabbi jövőben tervezett átadása egy nem várt helyzetben milyen készültségi fokban éri a szűkebb famíliát. Minderről ifjabb Papp Ernőt, a kalocsai Papp Autósiskola működtetését édesapja, Papp Ernő gépjármű szakoktató halála után folytató fiatalembert kérdeztük. Olvasóink mellett magunk is kíváncsiak voltunk arra, mi lett a több évtizedes múltra visszatekintő, a rendszerváltozás utáni években indult vállalkozás sorsa. Az érzelmi nehézségekről és a családdal kapcsolatos kihívásokról ifjabb Papp Ernővel beszélgettünk.
A statisztikák szerint a családi vállalkozásoknak mindössze 30 százaléka éli túl az első generációváltást, 10-15 százalékuk a másodikat. Édesapád, a 62 éves Papp Ernő gépjármű szakoktató november 8-i, a közvélemény számára is megdöbbentő halála miként rendezte át a Papp Autósiskola életét?
Édesapám a szűkebb család számára is váratlanul hunyt el múlt év november 8-án, gyakorlatilag egy nap alatt fordult visszafordíthatatlanná az állapota a kiskunhalasi járványkórházban. Apu közismert személyiség volt a városban, a Papp Autósiskola három évtizedes sikeres működtetésével is beírta magát az emberek emlékezetébe. Már csak azért is, mert egy évben 50 ezer kilométert tett meg Kalocsa belterületén a tanuló gépjárművezetőkkel, és elméletet is oktatott.
Édesapád terelgetett a gépjárművezetés-oktatás felé, vagy inkább te mutattál érdeklődést?
Amikor 2005-ben leérettségiztem, hivatásos tűzoltó lettem, de apám példája és az autók, motorok szeretete szinte automatikusan terelt a járművezetés - oktatás felé. Természetesen minden segítséget megkaptam, és amikor megszereztem a szükséges végzettséget, 2010-től mint gépjármű szakoktató másodállásban tanítottam a személygépkocsi és motorkerékpár vezető jelölteket az elméleti és gyakorlati ismeretekre. Nem titkolom, ha nagyon ritkán is, a generációs különbségekből adódóan voltak kisebb nézeteltérések közöttünk, de úgy gondolom, egy példás apa-fia kapcsolat alakult ki közöttünk. Mindenre megtanított, amit erről a szakmáról tudni kell és tudni érdemes, még a vállalkozás adminisztratív teendőibe is beavatott. Amikor elhunyt, a jogszabályi lehetőségekből adódóan is zökkenőmentesen tudtam átvenni a vállalkozást, amelyben édesapám mellett másodállásban dolgoztam. Ahogy mondtam, aputól nagyon sok bíztatást, olyan tudást és tapasztalatot kaptam, aminek a hasznát csak most látom, érzem igazán. Nagyon sokat köszönhetek neki, és úgy gondolom, ha látná azt a tenni akarást, erőbedobást, amivel tovább viszem a jól bejáratott, sikeres utat, elégedett lenne velem. Az új kihívás abban is eltökéltté tett, hogy még nagyobb erőbedobással vessem magam a munkába, amelyhez immár egy segítőm is van. Húgom is eltökélt abban – ezt még édesapánknak halála előtt megígérte - hogy a szükséges képesítés birtokában ő is oktatóként vesz részt a családi vállalkozásban.
Miként alakul a tanulói létszám?
Sajnos kezdetben az terjedt a városban, hogy megszűnik a Papp Autóiskola, de erre hamar rácáfoltunk. Ugyan megtört bennünket a gyász, de azt is tudtuk, hogy édesapám szakmai örökségének folytatása a legméltóbb tisztelgés az emléke előtt - tehát folytattuk. Talán meglepő, de a koronavírus-járvány első és második hulláma óta megnőtt a járművezetés - tanulás iránti érdeklődés. A diákok, a home officeban dolgozóknak mintha több ideje lenne a gépjárművezetés tanulására. Ebből adódik, hogy folyamatos a jelentkezés. Egy hagyományos és egy automata váltóval rendelkező személygépkocsival, továbbá több motorkerékpárral állunk a tanulni vágyók rendelkezésére. Emellett az elméleti oktatáshoz szükséges valamennyi korszerű számítógépes és informatikai eszközzel rendelkezünk a Párizsi udvarban lévő székhelyünkön.
Annyi talán még ide kívánkozik, édesapám úgy ment el, hogy van egy 6,5 éves, rajongásig szeretett kislány unokája, aki talán majd egyszer mindazt tovább viszi, aminek az alapjait ő tette le, és a mintát, a példát is ő szolgáltatta.