Konferencia kalocsaiakkal „Az atomenergetikai ipar üzleti lehetőségei Magyarországon” címmel – Marton Balázs moderálásával

Az évszázad beruházásaként aposztrofált, 12 milliárd eurós költségvetésű Paks 2 megvalósítása hazánk történetének legnagyobb ipari beruházása. Amint arról korábban több alkalommal beszámoltunk, a Roszatommal kötött szerződésben iránycél, hogy a magyarországi beszállítók akár 40 százalékos arányt is elérjék, azaz a hazai GDP mintegy 4,5- 5 százalékának megfelelő üzleti lehetőség nyílhat meg előttük.

Egyelőre aggodalomra ad okot azonban, hogy egy ilyen jelentőségű projektben csak olyan hazai beszállítók vehetnek részt, akik megfelelnek az ilyen beruházásoknál nélkülözhetetlen magas minőségi elvárásoknak, és szakterületükre vonatkozóan referenciákkal is rendelkeznek. A konferencia célja az volt, hogy a hazai vállalkozások felkészülten, jó esélyekkel szálljanak be a beszállítói pozíciókért folyó versenybe.

A konferencia egyik kiemelkedő témája a finnországi tapasztalatok megismerése volt, ugyanis ott hamarosan egy a Roszatom által épített atomerőművet helyeznek üzembe, és egy további építése is napirenden van.

Ebből adódóan különös figyelem kísérte Petri Tuomi-Nikula, Finnország magyarországi nagykövete előadását, aki elmondta: az uniós tagállamok között az egy főre eső energiafogyasztás Finnországban a legmagasabb, ami az energiaigényes iparágak, továbbá a magas életszínvonal miatt van. Ide sorolhatjuk természetesen azt is, hogy a napsütéses órák száma az ország elhelyezkedése miatt alacsony. A környezetvédelmi kérdésekben élen járó Finnország energiaszükségletének egyharmadát az atomerőművek fedezik. Jelenleg négy blokk működik, az ötödiket, a 10 éves késés miatt elhíresült Olkiluotoit az idén kapcsolják rá a rendszerre. Magyarország számára a 6. blokk (Hanhikivi) az érdekes, ugyanis ennek építésében a Roszatom a fővállalkozó. A finnországi tapasztalatok különösen ezért tanulságosak a magyar vállalkozások számára.
A nagykövet annak a véleményének adott hangot, hogy mindkét ország cégei részt vehetnek majd a projektjeiben, de a magyar beszállítókra is számítanak.

Nem kevésbé volt tanulságos Jukka Laaksonen-nek, a RAOS Project vezérigazgatói tanácsadójának az előadása, aki a finnországi Hanhikiv-i projekt engedélyezési folyamatát elemezte prezentációjában.
Mint elhangzott: a Roszatom úgynevezett nyomottvizes reaktora építésének előkészítését a finn kormány a hazai ipari és energetikai vállaltokból összeállt Fennovoima konzorciumra bízta. Ám a társaság vezetésében senki nem rendelkezett nukleáris tapasztalattal. A menedzsment talán ebből eredően vette rendkívül komolyan a finnországi nukleáris szabályozás előírásait, ami részben szükségtelen adminisztratív folyamathoz vezetett, aminek semmilyen kézzelfogható eredménye nem volt. Ugyanakkor az orosz beszállítót megakadályozták abban, hogy saját, nemzetközileg már jól bevált gyakorlatát kövesse. Mindez időveszteséggel járt, és már az is kérdéses, hogy a Fennovoima képes lesz-e bármelyen határidő pontos betartására. Jukka Laaksonen a KamaraOnline kérdésére válaszolva annak a reményének adott hangot, hogy a Paks 2 projekt esetében a finnországi hibák elkerülhetők, mivel a magyarországi cég vezetésében nukleáris tapasztalattal rendelkező vezetők vannak.

A Spanyolországból érkezett Manuel Casanova,az Empresarios Agrupados Atomenergetikai Üzleti Fejlesztési Osztályának alelnöke 50 év atomerőmű-építési tanulságait foglalta össze.
A madridi cég 30 országban vett részt több mint száz (!) nukleáris, illetve „hagyományos” erőmű megvalósításában. A szakember a spanyolországi nukleáris programokról szólva elmondta: míg az első időszakban, a 60-as években a hazai beszállítói arány „csupán” 43 százalék volt, addig a hetvenes években ez az arány 75, a nyolcvanas évekbeli harmadik fázisban pedig már 85 százalék volt. Mindez annak ellenére, hogy a turbinákat és a reaktorokat továbbra is külföldi cégek szállították.

A kalocsai Marton Balázs előadásában azt hangsúlyozta: előnyös, ha a vállalkozások önkéntes alapon, „alulról” szervezik meg magukat. Az AtomBusiness.hu ügyvezetője a Magyar Nukleáris Üzleti Egyesület kezdeményezés céljait ismertetve elmondta: versenyképes ipari csoportot kívánnak létrehozni, amely elsősorban képzésekkel segítheti a hazai vállalkozásokat, hogy képesek legyenek megfelelni a nukleáris beruházásoknál elvárt magas követelményeknek. A bejegyzés alatt álló egyesület közvetlen, „személyre szabott” segítséget nyújt a tagoknak ahhoz, hogy fel tudják térképezni azokat a lehetőségeket, amelyek a rendkívül bonyolult „beruházási mátrixban” előttük megnyílhatnak. „A nukleáris iparhoz való csatlakozás folyamata mind erőforrás, mind idő tekintetében jelentős ráfordítást igényel, a magyarországi vállalkozásoknak el kell kezdeniük a tanulási folyamatot” – mondta Marton Balázs.

Kalocsa Város Önkormányzatát Lakatos Melinda alpolgármester és Boromisza Viktor, műszaki osztályvezető képviselte a Paks és térsége fejlesztési terveit sorra vevő beszélgetésen. Lakatos Melinda a helyszínen elmondta: Kalocsa közúton két irányból, Szekszárd és Dunaföldvár útvonalon is 70 kilométerre van a tervezett beruházás üzemi területététől. A tervek szerint 2021-22-re megépülő új Duna-híd azonban ezt a távolságot 10-12 km-re rövidítheti. A paksi építkezés „csúcsidejében” akár 8-12 ezer embernek kell szállást biztosítani, amiben a két kihasználatlan, 3000 fő befogadására alkalmas kalocsai laktanyának is szerep juthat.