Önkéntes teknősmentő Kalocsáról – Életre szóló élmény jócselekedetekkel Törökországban

– Honnan jött az ötlet, hogy önkéntesnek jelentkezz?
– Egy ismerősömtől hallottam a lehetőségről, hogy az Európai Unió támogatásával külföldre lehet utazni önkénteskedni, ezért elkezdtem kutatni a témában. Megtaláltam az European Voluntary Service-t [európai önkéntes szolgálat, a továbbiakban: EVS – A szerk.] intézményét, amely lehetőséget biztosít 18 és 30 év közötti európai állampolgároknak, hogy önkéntességi szolgálatot vállaljanak főképp európai országokban, de részben azon kívül is, ezáltal kibontakoztatva szolidaritási készségüket más nemzetek felé. Az EVS húsz éve tevékenykedik, közel 175 ország vesz részt a projektekben. Kiemelt fókuszt 33 ország kap. Körülbelül 5000 akkreditált szervezet van jelen, akiknek kezei között eddig mintegy 100.000 önkéntes fordult meg.

– Hogyan zajlott maga a jelentkezés?
– A jelentkezés úgy működik, hogy keresni kell egy projektet a nemzetközi adatbázisban. Ha ez megvan, találni kell egy magyarországi küldő szervezetet, akik elindítanak az úton. Fontosabb magyar küldő szervezetek, a teljesség igénye nélkül, a Messzelátó Egyesület, Fiatalok a Vidékért Egyesület, Lélektér Alapítvány, és a szegedi Talentum Alapítvány az Önkéntesség Támogatásáért non-profit szervezet. Engem ez utóbbi indított el Törökországba egy rövid távú, kéthónapos EVS-re, Mersin-Kazanli tengerpartján teknősöket menteni.
Környezetkutató, víz- és talajvédelmi, hulladékgazdálkodási technológus végzettségemből kifolyólag – mindenképp környezetvédelmi projektre szerettem volna jelentkezni. Elkészítettem a szükséges anyagokat, angol nyelvű önéletrajzot, motivációs levelet és egy kreatív powerpoint bemutatót. Aztán érkezett a válasz: sikerült, kiválasztottak a projektre. Szegeden a kiutazás előtt felkészítettek, majd március közepén útnak indultam Orsival, az egyetlen magyar társammal.

– Mit lehet tudni a segítő szervezetről, amely által eljutottál Törökországba?
– A fogadó szervezet neve Third Eye Association of Mediterranean, török nevén Akdeniz 3. Göz Eğitim Ve Gençlik Derneği, azaz magyarul a 3. szem Oktatási és Ifjúsági Egyesület. Ennek alapítója és koordinátora M. Seyhan Akdogan, aki angoltanár Mersinben, mentorunk Yusuf Temiz, aki minden nap készségesen a rendelkezésünkre állt, bármilyen kérdésünk, gondunk, kívánságunk volt. A Szövetség elsődleges célja a Földközi-tenger Kazanli tengerpartján tojásokat rakó két veszélyeztetett teknősfaj, a Carretta Carretta és a Chelonia Mydas tojásrakó egyedeinek és az utódgeneráció védelme, zavartalan partra érkezésük és ott tartózkodásuk biztosítása. A szervezet a külföldi önkéntesek fogadása mellett helyiek bevonásával is igyekszik előmozdítani a környezetvédelem ügyét, és az ottani és távolabbi óvodákban, iskolákban végzett, környezettudatosságra nevelő programokból is kiveszik a részüket.

– Milyen volt a szállásotok és mennyien vettetek részt ebben a projektben?
– A programban 14 önkéntes vett részt különböző országokból, Magyarország mellett Portugáliából, Németországból, Olaszországból, Oroszországból, Ukrajnából, Litvániából, Romániából és Bosznia-Hercegovinából. A tengertől száz méterre, egy lakópark három nagyon jól felszerelt lakásba elosztva laktunk, ahol egy-egy szobában maximum négy ember fért el. Minden nap magunkra főztünk, hetente kétszer jártunk bevásárolni. Egy heti menetrend segítségével előre beosztottuk, hogy mikor ki főz. Havonta kaptunk költőpénzt, ami mindenre elég volt. Ezen kívül nemzetközi biztosítást is kötöttek ránk.

– Mennyi ideig tart egy ilyen segítőakció?
– A csoportos EVS projektek csak rövidtávúak, két héttől két hónapig terjedő időtartamúak lehetnek. Egy ilyen önkéntes út után azonban lehetőség van hosszabb projektre is jelentkezni, ekkor már nem csoportos munkára, de a külföldön önkéntesként eltöltött idő összességében nem lehet hosszabb 12 hónapnál. A hosszútávú projektek legalább négy hónapig tartanak, de gyakoribbak a 6-9 hónaposak, a leghosszabb ideig tartó önkéntes akció pedig legföljebb egy évig tarthat. Ha viszont valaki először hosszútávú utat választ, az később rövidtávúra már nem pályázhat. Úgy tudom, hogy az augusztus-szeptemberi turnusra Törökországba még Szegeden is van mód jelentkezni.

– Milyen feladataitok voltak a 2 hónap alatt?
– A mindennapi feladataink között volt a tengerpart takarítása, továbbá játékos módon növeltük a környezeti tudatosságot a kicsikben, rendszeresen jártunk a helyi Kazanli általános iskolába, ahol hulladékokból készített interaktív foglalkozásokon vettünk részt, sokat játszottunk velük. Az egyik ilyen játék volt a sok közül a „szemét kosárlabda”, amikor papírból, fémből és műanyagból készítettünk kisebb labdákat, majd a szelektív kukákba kellett „kosarat” dobni.
Színdarabot is írtunk, amelyhez a Mersinben és Tarsusban ovisoknak tartott előadásra hulladékból készítettünk jelmezeket. A helyi általános iskolások számára rövidfilmet forgattunk, amiben jelmezekbe öltözve mutattuk be a teknősök életciklusát és a környezetvédelem fontosságát, amiben kiemelt szerepet kapnak az önkéntesek. Műanyag kupakokból nagy mozaikot készítettünk ajándékba a helyi általános iskolának, külön PET palackokból pedig egy kisebb mozaikot az igazgató számára. Prezentációkat készítettünk a hulladékgazdálkodásról, környezetvédelemről, flashmobot tartottuk Mersin tengerpartján, hogy felhívjuk magunkra az emberek figyelmét, és még koncertet is szerveztünk.
A projekt keretében heti két alkalommal török nyelven tanították a csoportunkat, másfél órás foglalkozásokon. Nekem nagyon megtetszett ez a nyelv. Çok güzel, vagyis nagyon szép! Ellátogattunk a mersini teknőskórházba, ahol különböző életkorú és más-más sérüléssel bajlódó teknősök kapnak helyet. Volt szerencsém látni egy 103 kilós, 70 éves Carretta Carretta teknőst. Szép példány, nagy élmény volt látni, még ha tudom is, hogy a súlya jócskán elmarad az eddig mért legnagyobb teknősétől, amely 420 kg körüli volt.

– Mit adott neked ez a 2 hónap önkéntesség?
– A projekt végén angol nyelvű nemzetközi Youthpasst kaptunk, melyben főbb kompetenciáink fejlődését jellemezték személyre szabottan, ez a későbbiekben akár munkavállalásnál is a hasznunkra válhat. Ez a hivatalos része, de e mellé kaptam rengeteg mindent, élményeket, érzéseket, emberi gesztusokat, amit nem lehet okiratba foglalni. Személyes tapasztalataim Törökországról röviden: kedves, szenvedélyes emberek, finom ételek, fülbemászó zenék, dudáló buszok, autók mindenhol, erős nemzeti öntudat, felejthetetlen élmények!

Köszönjük Jagicza Gellértnek, hogy megosztotta velünk törökországi tapasztalatait! Ha valaki még részletesebb beszámolót szeretne olvasni önkéntes teknősmentő útjáról, Gellért blogján megteheti!