Új talapzaton áll a Fésülködő nő bronzszobor az Érsekkertben

Az esemény kapcsán idősebb kalocsaiak felidézték, hogy a szobrot a második világháború előtt is elismert, 1945 után sorra híres/hírhedt szocialista szoborkompozíciókat, köztük a sztálini diktatúra jelképévé vált, 1956. október 23-án este a tüntetők által ledöntött Sztálin – szobrot is Mikus Sándor alkotta.

Az érsekkerti szobor különlegessége, hogy az 1982. szeptember 17-én Kossuth-díjasként elhunyt, a szobor készítésekor 36 éves művész a Fésülködő nő kisplasztikájával az 1939-es New York-i világkiállításra is eljutott, majd annak nyomán készült az Érsekkertben található 2 méteres alkotás. A szobor helyét az akkori tanácselnök, Kriston Ferenc vezette végrehajtó bizottság döntése nyomán jelölték ki az Érsekkert bejárata közelében.
Mindez persze már a régmúlt, és semmit nem változtat azon, ha a Fésülködő nő nem állna a megszokott helyén, igencsak hiányozna a kalocsaiaknak és az Érsekkert állandó látogatóinak.

Mikus Sándor
(Sződ, 1903. augusztus 11. – Budapest, 1982. szeptember 17.)

Autodidaktaként rajzolt és mintázott portrékat, karikatúrái már korán elárulták művészi adottságait. Egy Lehel úti szabadiskolában ismerkedett meg a szobrászattal. 1924-1927-ig az Újpesti Egyesült Izzóban műszerészként dolgozott. Pfeifer Ignác műegyetemi tanár, az Izzó kutatómérnöke Öreganyám c. portréját megvásárolta, s ekkor Bernáth Aurél és Pátzay Pál biztatására Olaszországba utazott hat hónapos tanulmányútra. Rövidebb megszakítással 1930-ig élt itt, előbb Firenzében, majd Rómában, ahol Pátzay Pál műtermében dolgozott. 1930-tól a gyár ösztöndíjasa volt. Már ugyanebben az évben kiállított a velencei biennálén. Első gyűjteményes kiállítását 1932-ben az Ernst Múzeumban rendezte meg. Az 1937. évi párizsi világkiállításon két aranyérmet nyert, bár műveit a párizsi magyar pavilon építésze, Györgyi Dénes, s nem a hivatalos szervek mutatták be. 1941-ben a Tamás Galériában állította ki újabb, az emberi test plasztikájának lényeges elemeit hangsúlyozó bronz kisplasztikáit (Mosakodó, Fésülködő, Mezítlábas nő) és érmeit. A Fésülködő nő c. szobra a New York-i világkiállításon is szerepelt. 1946-tól a budapesti Százados úti művésztelepen dolgozott. 1946-49-ben Csepelen a munkás művészeti kör vezetője lett. Ebben az évben négy szobrászati pályázat első helyezettje volt. 1949-ben állították fel ÓzdonPetőfi-szobrát. 1949-től 1975-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1958 és 1961 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola elnöke volt. 1950-ben pályázat útján ő készítette el a Sztálin emlékművet, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc idején ledöntöttek. Számos köztéri alkotásra is kapott megbízást, amelyeknél többnyire korábbi kisplasztikai kompozícióit használta fel. Pl. a várpalotaiTáncoló leánykák c. szobrához, melyet 1959-ben állítottak fel, egy 1942-es munkáját formálta meg nagy léptékben, a Szoptató anya című 1960. évi velencei biennálén szereplő szoborhoz pedig az 1940-es az Anyaság c. munkáját nagyította fel. Az 1930-as években készült Fésülködő nő című kisplasztikáját szintén 2 méteresre nagyítva Kalocsán állították fel 1965-ben.Anya c. szobrát 1970-ben a Tungsram-lakótelepnek ajándékozta. Műveinek egy része a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni Déri Múzeumban, a Fővárosi Képtárban, Moszkvában, Bécsben, Angliában, Mexikóban található. (Forrás: Wikipédia)



Forrás: baon.hu