Utcát neveztek el Antalffy Sándorról Kalocsán – A város első polgármesterének nevét az északi határút viseli ezután a Vajas mentén

Az utcában újként megnyíló vállalkozás kezdeményezte az elnevezést, mivel postacímmel eddig nem rendelkezett.
Az ingatlan-nyilvántartásban jelenleg névtelen utca elnevezéssel szereplő utcában magánlakás céljára szolgáló épület nem található, így lakossági okmánycserével nem jár a névadás.
Az új utcanevet a vonatkozó helyi rendelet módosításával a közterületek elnevezését tartalmazó listára is fölvették.

Az előterjesztéshez mellékelték Romsics Imre múzeumigazgató véleményét, illetve a névadó rövid életrajzát is.

Antalffy Sándor köztisztviselő, Kalocsa első polgármestere a Bihar vármegyei Nagyszalontán született 1873. szeptember 20-án, és a Pest Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Rákoshegyen hunyt el 1936. december 10. előtt.
Középiskolai tanulmányait Nagyváradon, az egyetemet Budapesten végezte.
Közigazgatási pályafutását az erdélyi Krassó-Szörény vármegyében kezdte, először a teregovai, majd a facsádi járás főszolgabírájaként. Az I. világháborúban felmentése ellenére honvédszázadosként teljesített frontszolgálatot, 1914–1916 között a szerb és az olasz fronton harcolt. Megkapta a Signum Laudist, a Károly csapatkeresztet és a sebesülési érmeket.
A háború után áttelepült Magyarországra, az abonyi járásban beosztott főszolgabíró lett. 1921. szeptember 29-én, a két nappal korábban megválasztott képviselő-testület az újra városi rangot kapott Kalocsa polgármesterévé választotta.

POLGÁRMESTERSÉGÉNEK 11 ÉVE ALATT SZÁMOS KÖZINTÉZMÉNNYEL ÉS GAZDASÁGI SZERVEZETTEL GYARAPODOTT KALOCSA.

Ezek pénzügyi fedezetét részben vagy teljes egészében a város biztosította.

Polgármesterségének időszakához fűződik

• a polgári fiúiskola új épülete (1924–1925),
• a kórház új pavilonja (1925),
• a városi vágóhíd hűtőházzal, külföldi kölcsönből (1929–1930),
• Rokkanttelepen a gazdasági (1926) és
• a rokkanttelepi elemi iskola (1929) épülete,
• a Levente Egyesület Sporttelepe, a mai Városi Sporttelep (1927),
• a Csajdakert és fürdő megvásárlása a Kalocsavidéki Méhészeti Egyesülettől (1929),
• a korszerűtlen, egyenáramot adó városi villanytelep megszüntetése és a váltóáramú elektromos távvezeték kiépítése (1928–1929),
• valamint a Városi Múzeum megalapítása (1932).

Megromlott egészségi állapota miatt 1931 szeptemberében kérte nyugdíjazását, de a testület kérésére visszavonta kérelmét. 1932. június 27-én ismét kérte a nyugdíjazását. Kérését teljesítette a képviselőtestület, így 1932. szeptember 30-i hatállyal nyugállományba helyezték. Nyugdíjazása után Rákoshegyre költözött, ott élt haláláig.