Városunk kulturális, művészeti és sportéletében jeleskedőket tüntettek ki augusztus 20-án Kalocsán

Farkas Sándorné Rideg Teréz, vagy ahogy mindannyian ismerjük, Terike néni, a kalocsai népművészet elkötelezett őrzője és mestere.
Hímzés, pingálás, csipkeverés és különösen a hímes tojások – ezek mind, mind a szívügyei. 
Több évtizedes munkásságát a hagyományok szeretete, a mesterek iránti tisztelet és az alkotás öröme jellemzi.
Tudását nemcsak gyarapította, hanem tovább is adta: rendszeresen tart mesterségbemutatókat, aktívan részt vesz pályázatokon és a közösségi életben. 
A Kalocsai Kézműves Kör és a Kalocsai Mezei Virágok Népdalkör alapító tagjaként példaértékű tevékenységet végez a helyi hagyományőrzés terén.
Az augusztus 20-ai nemzeti ünnepen ’Kalocsa Város Népművészetéért – Király Ilus-díjat’ vehetett át.

Török ’Töce’ Tibor 1985. május 28-án született Kecelen, de élete nagy részét Kalocsán töltötte, ahol mindig otthon érezte magát. Családjában nem volt művész, ő lett az első, aki a vizuális művészetek felé fordult. A „futógráfus” nevet futás iránti szenvedélye miatt kapta.
Fotográfusi pályája 2005-ben indult, amikor pék szakmunkás bizonyítványa mellé megkapta első digitális fényképezőgépét. 2008-ban csatlakozott a Kalocsai Dunatáj Fotókörhöz, ahol Benke Ferenc biztatására kezdett komolyabban foglalkozni a fotózással. Pécsett szerzett fényképész szakképesítést, majd szabadúszóként folytatta munkáját.

Fő területe a drónfotózás, dokumentarista fotózás és videókészítés. Stílusát lírai dokumentaristaként határozza meg, ahol a táj és a lélek találkozásából születnek elgondolkodtató képek. „Ég és Föld között” című kiállítása, valamint fenntarthatóságot hangsúlyozó ablakkeret.art projektje egyaránt ezt a szemléletet tükrözik.
2016-ban egy 365+1 napos projektben a Kalocsai Sárköz mindennapjait és értékeit örökítette meg, erősítve a helyi identitást. Pályázatokon közel 200 alkalommal indult, 704 képe került kiállításra itthon és külföldön, fotói 39 országban szerepeltek, és 108 díjat nyertek – 19 hazait és 89 nemzetközit. 2022-ben a MAFOSZ „Az év fotógráfusa” versenyén III. helyezett lett, 2021-ben pedig elnyerte az A-MAFOSZ és AFIAP fotóművészi címeket.
Számára a fotózás nem csupán szakma, hanem a világ másként való látása és egy mélyebb perspektíva keresése. Hiszi, hogy ami „ma még csak egy fénykép, holnap már örök emlék.”
Alkotói munkásságát ’Kalocsa Város Művészetért – Haynald Lajos-díjjal’ ismerték el.

Markó Gábor 1976-ban született Kalocsán. Tanulmányai és munkája egész életében a városhoz kötötték, itt alapított családot is, két gyermek boldog édesapja.
1997-2000, majd 2001-2008 között tagja volt az Asperján Istvánné igazgató vezette csapatnak. Részt vett az első 1989-es Paprika Napok, majd regionális néptánc találkozók, Majális (1997). Pünkösdi Fesztiválok, kiállítások szervezésében.
Gábor technikai munkatársként kezdte pályafutását Kalocsa kulturális életében, majd tovább képezve magát, közgazdászként és közművelődési szakemberként folytatta tevékenységét az intézménynél. Számos sikeres pályázatban vett részt, nemcsak a lebonyolításukban, hanem a pályázati dokumentáció összeállításában és a beszámolók elkészítésében is. Minden változást túlélve mindig a városi közművelődésben dolgozott.
A városi rendezvényeken lelkiismeretesen, felkészülten végzi munkáját. Emellett segíti a Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat programjait, minden évében részt vesz a Sárkányhajó kupa lebonyolításában.
Ha kell, a hangosító pult mögé áll, ha kell fényt állít, ha kell rendezvénytervet ír, egyeztet, szervez, kapcsolatot tart. Közel három évtizede elkötelezetten dolgozik a Kalocsa színvonalas kulturális életének biztosításán.
Munkáját ’Kalocsa Város Közművelődéséért – Cziráki Imre-díjjal’ ismerték el.

Faragó László 1960-ban Kalocsán született, a kalocsai sportélet megkerülhetetlen alakja. Közel 30 éve a szakmai vezetője, valamint 23. éve az elnöke is a Méhecskék Sportegyesületnek.
Vezetésével egy országos hírű labdarúgó utánpótlás központot sikerült létrehoznia Kalocsán, ahol minden szezonban több száz gyermek pallérozódik a labdarúgás kötelékében. 
Érdemei sorát gazdagítja, hogy a Hunyadi János Sporttelepet, mint a kalocsai Méhecskék SE pályáját már több TAO-s beruházásból is fejlesztette, ezzel is gyarapítva a város vagyonát. Tehetséggondozó szemlélete, és a gyermekek melletti elköteleződése révén egyesületének kötelekéből számos fiatal futballista folytatta pályafutását professzionális akadémiákon, akár külföldön is.
Több egykori Méhecskék SE gondozásából kikerült játékos később profi, szerződéses játékosokká vált, akár NBl-es és NBII-es labdarúgó karriert épített. 
Ez a több évtizedes szakmai munka országos szinten reflektorfénybe helyezte a kalocsai futball utánpótlást. Számos korosztály és szakvezető ünnepelhetett országos tornákon nívós helyezéseket, valamint regionális és megyei bajnoki címeket. 
Nős, két gyermek édesapja.
Érdemei elismeréseképpen ’Kalocsa Város Sportjáért – Vatai László-díjat’ vehetett át.