Rock, motorock, haverock – Gazdag zenei felhozatal a Pirates Family MC szelidi motoros találkozóján

A motoros „szakmai” programokkal – a motorszépség- és a motorhangerő-versennyel önálló cikkben foglalkoztunk, és szintén külön cikkben igyekeztünk bemutatni a helyszínt, a hátteret és a különböző kapcsolódó programokat.
Most a zenei kínálatról közlünk összeállítást.

Nem is csodálhatjuk, hogy a legnagyobb tömeg a 44 éve változatlan tagösszetétellel koncertező Karthago koncertjén gyűlt össze a nagyszínpad előtt. Itt voltak azok is, akiknek az ifjúságát hozták vissza a rég slágerek, mint a Senki lánya, vagy a Requiem, hogy csak kettőt említsünk a leghíresebb dalok közül, és voltak, akik még nem is éltek, amikor ezek a nóták örökre meghódították a rockzene kedvelőinek szívét.

A műfaji környezetből kissé kilógott, de mégis nagy sikert aratott Máté Péter Hazám című száma, amelyet – kellő alázattal – annak örömére adott elő a Karthago, hogy tavaly Máté Péter-díjban részesült a zenekar. A díjat egyébként tavaly egy egész albumra való feldolgozással köszönte meg a hazai rockzenei élet „mamutjai” –Szigeti Ferenc gitáros zenekarvezető, Takáts Tamás énekes, Kiss Zoltán Zéro basszusgitáros, Kocsándi Miklós dobos és a minden hangszeren játszó billentyűs, Gidófalvy Attila – alkotta csapat.

Most azt mutatjuk meg ezen a videón, hogy hogyan kezdődik egy Karthago koncert, hátha van, aki még nem látott ilyet…
(Elefántdübörgés a fölvezető zene után, 2:48-tól)

De ne szaladjunk így előre, hiszen ez csak a háromnapos buli nagyszínpadi záróakkordja volt.
Nézzük sorban!

Csütörtökön a pécsi illetőségű Stonecold kezdte meg a sort délután öt óra tájban, de nem épp könnyed matinémuzsikával. Sajnos a koncertről lemaradtunk, de a közösségi médiás oldalukon megnéztük egy videójukat.

A Junkies koncertjén viszont már ott voltunk, és a motoros találkozóról még aznap született, első cikkünkbe ágyazva egy videós ízelítőt is közzétettünk.

A folytatásban az Auróra lépett színpadra. Itt a zenei szolgáltatás mellé látványos koreográfiájú „tánckar” gondoskodott az önfeledt szórakoztatásról. Konkrétan: sokan őrült pogózásba kezdtek…

Az első napi nagyszínpadi programokat a kalocsai Country Road együttes zárta.
Őket nem kell olvasóinknak bemutatni – legutóbb a zenekar 15 éves monstre szülinapi koncertje kapcsán írtunk róluk –, de azért hoztunk egy videós ízelítőt a fellépésükről.

Pénteken az egyik legszellemesebb nevű tribute zenekar nyitotta az aznapi programsort. A „Hengörfej” együttes természetesen Motörhead számokat ad elő, az eredetihez igen hasonló megszólalással, ne csak a zenekari hangszerelésben követve hűen az eredetit, hanem az énekes hangjával is megidézve Lemmy felejthetetlenül rekedtes orgánumát.

Képgaléria megtekintése (32 db kép)

Második fellépő: a Rómeó Vérzik.
Sajnos, mire odaértünk, már épp „el is vérzett” szegény Rómeó, mivel egy időre el kellett vonulnunk, hogy gatyába rázzuk a tápegység és memória tekintetében is kimerült technikát.
Ettől függetlenül biztosak lehetünk benne, hogy remek koncertet adott a foktői kalózok bulijaira már visszatérőként érkezett zenekar, nem csak abból ítélve, amit már a Szittyótér felől a helyszínhez közelítve kívülről is hallottunk, hanem azért is, mert érkezésünkkor a banda és közönsége még hosszú percekig ünnepelte egymást.

Képgaléria megtekintése (32 db kép)

Ezt követően aznapi főműsorszámként az Alvin és a Mókusok lépett föl. A mikrofonunk sajnos nem bírta a kakaót, a videónk ezért élvezhetetlen lett. Olvasóinknak így be kell érniük ezúttal a fotókkal.

Képgaléria megtekintése (32 db kép)

Szombaton délután elsőként a Samas együttes lépett színpadra.
Őket eddig nem ismertük, először jártak e találkozón, de abból, hogy el se tudtuk olvasni a nevüket a logójukon, gondolhattuk, hogy valami kőkemény metállal fognak támadni. Ebben nem is kellett csalódnunk:

A folytatásban a Mudfeld nevű formáció volt a hangulatfelelős, akik egyben megágyaztak a találkozó legbrutálisabb – de teljesen barátságos – pogójának (0:24).
A kameránknak a velőtrázó hangerő miatt túlvezérelt mikrofonja okozta hanghibáért mi kérünk elnézést!

A nagyszínpadi programok sorát a Karthago koncertje zárta, amelyről föntebb már beszámoltunk.


Klubhangulatú koncertek a kisszínpadon

A nagyszínpadi koncertek szüneteiben mindhárom nap, majd csütörtökön és pénteken utána késő éjszakába nyúlóan a nagy sörsátor végében felállított kisszínpadon a Road Runner Blues együttes szórakoztatta a közönséget, míg szombaton az egész buli záróakkordjaként a már tavaly is bevált Indián Joe Band játszott, a hajnali eszméletvesztésig.

A Road Runner Blues zenekar gitárosa egyébként korábban más tehetségéről adott számot a kalózok motoros találkozóin: Erdei Balázs, alias Balu a motoros felvonulás keretében tartott kalocsai streetfighter bemutatók főszereplője volt, ám 6-8 éve gitártanulásra adta a fejét – nem kell hozzá bukósisak, és még így, bukó nélkül is kisebb a sérülés veszélye…
Azóta rendszeresen – ma már a Pirates Family ’colorjával’ a hátán – gitárral a kézben áll színpadra, tavaly még a No Fighter tagjaként, idén már a Road Runner Blues színeiben.
Ez a zenekar sok feldolgozás számot is játszik a blues és hard rock klasszikusai közül, de itt egy saját számukról készült videó látható:

A szombati zárónapon éjjel 11 órától pedig az Indián Joe Band szórakoztatta a közönséget, amely formáció már tavaly, a foktői klubháznál tartott motoros weekend alkalmával is fölkeltette a figyelmünket, akkor több videót is készítettünk a két egyenként is igen tehetséges gitáros énekes közös produkciójáról, de sajnos idén már csak fényképeknek volt hely a kameránk memóriakártyáján...