Sokan elmennek közülünk, de még többen jönnek – Nagy családdá kovácsolta a várost a Kék Madár

- Bár úton-útfélen hangoztattad, hogy nem vagy az évfordulók és jubileumok embere, valahogy mégiscsak kilógott a sorból ez a negyedszázados fesztivál, igaz?
- Be kell valljam, hogy igen! Olyan volt ez, mint amikor tekersz ki a Meszesi úton a Dunára, aztán leszállsz a kerékpárról és visszanézel, hogy hány nyárfát hagytál el eddig. Borzasztó későn álltam neki a műsor összeállításának, talán a szokásosnál is nagyobb csúszásban voltam. Folyamatosan jöttek és jönnek a fellépések, írom a nagydoktorimat, hogy a gyerekekről, családról ne is beszéljünk! Aztán mégis valahogy olyan jól álltak össze a fogaskerekek, amire, bár mindig azt mondjuk, hogy az „idei volt a legjobb”, de ezúttal tényleg kivételes volt a fesztivál. Telt ház volt a Mácsai kiállításon, a 25 éves koncertünkön Nagy Péterrel, Zséda koncertjén is hatalmas tömeg gyűlt össze, ahogyan a Katona József színház vendégjátékán is, annak ellenére, hogy nem volt ez egy könnyű darab… a nagytemplomban már a győriek koncertje előtt fél órával láttam, hogy olyan tempóban telnek meg a padsorok, hogy szó szerint kezdtünk kétségbe esni, mi lesz itt a kezdésig.

- Látva a tömött sorokat és hömpölygő tömeget bármerre fordultál, mi minden fogalmazódott meg benned a fesztivál végén?
- Mire vége lett a fesztiválnak, úgy éreztem, hogy egy nagy családdá kovácsolódtunk össze. Érdekes, hogy annak a képnek, ami a fesztivál emblémája lett, nevezetesen a tenger felett repülő madár, szintén a „Nagy család” címet viseli. Azt évek óta látom, hogy van egy 100-150 fős „keménymag”, akik az elmúlt két és fél évtizedben minden eseményen visszaköszöntek, de sok-sok új és néhány egészen fiatal arccal is kiegészült az idén a közönség, arról árulkodva, hogy van ennek a fesztiválnak jövője!

- Szép ez a család-hasonlat…
- És ezt komolyan is gondolom. Egy nagy családba is mindig születnek az új gyerekek, ahogy sajnos el is mennek közülük. Most pont a fesztivál nyitónapján András Lászlóné Nellike, aki évekig lelkes segítőnk volt és rendületlenül árulta a jegyeket a madárházban. Tavaly Kocsis Zoli, Esterházy Péter, előtte Helyey László, Benke Feri bácsi… sajnos ez az élet! De jönnek mindig újak, akik közül sokan már beleszülettek abba, hogy Kalocsán van Kék Madár Fesztivál, és igénylik, hogy ennek a részesei lehessenek.

- Bár tudom, hogy a fesztiválfinálé másnapján korai még a „mennyi az annyi” kérdés, de mivel jótékonysági rendezvényről beszélünk, minden bizonnyal, ha pontos elszámolás még nincs is, nagyjából tudjátok, e tekintetben is sikersztori-e a jubileumi Kék Madár?
- Eddig egy részinfóm van, nevezetesen Soponyainé Edit azt mondta tegnap, hogy a zárókoncert előtti állapotot nézve is nagyobb volt már a bevételünk, mint korábban valaha. Rengetegen voltak Zséda koncertjén, a mi koncertünkön, a színházban, és az „Esti levelek” könyvemből is három nap alatt körülbelül száz elfogyott, ami ugyancsak az alapítvány számlájára kerül, és néhány példányt itt tervezek hagyni belőle a főutcai Balaton Könyvesboltban, ha valaki nem tudta, de szeretné megvenni.