A Kék Madár Fesztivál hagyományai közé tartozik, hogy a péntek délutáni megnyitó rendezvény – amely egyben a fesztivál egyetlen ingyenesen látogatható alkalma – képzőművészeti kiállítás-megnyitóval párosul, amihez mindig valami Pazar zenei csemegét is kap a mindig népes közönség. Így volt ez ebben az évben is, amikor Győrfi András különös képei kerültek tárlatra, és a megnyitó ünnepélyességét az UniCum Laude férfi kamarakórus koncertje emelte.
Az idei Kék Madár Fesztivált távollétében is a rendezvény „örökös háziasszonya”, Bayer Ilona nyitotta meg, akinek hangüzenetével vette kezdetét péntek délután öt órakor a fesztivál, amely egyben a Győrfi András képeiből összeállított kiállítás megnyitója is volt – a tárlatról külön is írtunk, a kiállítás képeit fotógalériákban bemutatva.
Bayer Ilona üzenetét – amelyből azt is megtudhattuk, miért nem tudott itt lenni személyesen, ezúttal mindössze másodízben – a KALOhíreken utólag is meghallgathatják.
A továbbiakban a fesztivál atyja, Lakatos György szólt a közönséghez. De hát, mi újat lehet még mondani huszonnyolc év után, hiszen az gombócból is sok… – vetette föl köszöntője kezdetén a fesztiváligazgató. Ezt követően elmondta:
Egy fesztivált könnyű megálmodni. Megvalósítani már valamivel nehezebb, De aztán azt huszonnyolc éven át fönntartani, az már kemény feladat. Ez nem is volna másképp lehetséges, mint sok jó szándékú ember közös munkájával, amiért ezúttal is köszönetet mondott munkatársainak Lakatos György.
A fesztivál alapítója ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a legfontosabb, ami nélkül biztosan nem volna fesztivál, az a közönség, annak nem lankadó lelkesedése.
Tessék nyugodtan tapsolni!”
– ünnepeltette meg a közönséggel magát a közönséget.
Lakatos György végül arról szólt, hogy ennyi év már kötelez, folytatni kell, és folytatni is fogják. Ezért megkérdezte a közönséget, hogy vele, velük tartanak-e az elkövetkezendőkben is, amire a jelenlévők hangos szóval, közfelkiáltással válaszolták: IGEN.
A nagyérdemű közönséget ez alkalommal az UniCum Laude Énekegyüttes emelte föl az igényes zene éteri magaslataiba–, hogy ott lebegve tölthessék el ezt a hétvégét, míg a Kék Madár a városban fészkel.
A hat, egyenként is figyelemre méltó férfihang – róluk, akárcsak Győrfi Andrásról ebben a cikkünkben bővebben is olvashatnak – repertoárja a reneszánsz muzsikától az afroamerikai templomi énekeken át modern darabokig terjed, az alábbiakban pedig három számot meg is hallgathatnak belőle. Az első épp egy gospel:
Ezt a műfajt a közönség mindig imádja, főleg, ha ilyen pompás előadással párosul. Az egyenként is figyelemre méltó, közülük is néhány kiemelkedő énekhang maradandó élményt adott a közönségnek, amit a hangtechnikai korlátok miatt videón igen nehéz átadni.
Azért mi tovább próbálkozunk…
A kamarakórus által előadott darabok közt a XX. századi komolyzene is megjelent, itt egy ilyen darabot mutatunk be:
Amint a megnyitó után az énekkar tagjaitól megtudtuk, van egy kifejezetten világi darabokból összeállított, önálló műsoruk is, de itt történetesen egy kivételével szakrális zenei szerzeményeket adtak elő. Ebbe a sorba tartozott ez a gospel is:
A TÖBBI DARAB TALÁN MÉG SZEBB VOLT, LEGKÖZELEBB TESSÉK RÁ ELMENNI, ÉS A HELYSZÍNEN MEGHALLGATNI!