XXXI. Kék Madár Fesztivál – A tavaly alakult fesztiválkórus vasárnap délelőtt a sétálóutcában adott koncertet

A covid járvány előtti utolsó „szabad” Kék Madár Fesztiválon egy, a Zárdatemplomban tartott közös énekléssel indult a fesztiválkórus pályafutása. Annak sikerén és népszerűségén felbuzdulva fogalmazódott meg, hogy a fesztivál keretében a közönség előtt is bemutathatná tudását a már lélekszáma miatt is figyelemreméltó alkalmi formáció. A közösségi médiában, elsősorban az egykori Ének-Zenei Általános Iskola volt növendékeiből alakult kórus nyitott bárki énekelni tudó és szerető zenekedvelő számára.

Képgaléria megtekintése (11 db kép)

A szombati koncerten először egy népdalcsokrot adott elő a mintegy százfős kórus, majd néhány közismert kánon hangzott el, végül a kórusmozgalomban népszerű, 3-4 szólamú kórusművek szólaltak meg, az egyébként nem túlságosan népes közönség tetszésnyilvánításától kísérve, akik közül néhányan – különösen a népdaloknál be is kapcsolódtak az éneklésbe.

Megmosolyogtató pillanat volt, amikor épp két darab közti szünetben bekapcsolódott a színház harangjátéka is, és miután elütötte a négy negyedet, majd a tizenegyet, az egész kórussal és a közönség jó részével és a harangocskákkal együtt adták elő a „Kalocsai kertök alatt...” kezdetű népdalt.
Csak úgy harsogott a belváros:

Mindig fürdik a gólya, mégis sáros a tolla...”

A közönség is jól szórakozott, de legnagyobb élményt bizonyára most is az együtt éneklőknek nyújtotta a koncert, így részükről mindenképp komolyan vehető, ami búcsúzásképpen elhangzott:

„JÖVŐRE VELETEK UGYANITT!”