Nemzetközi hírnévnek örvend a Foktő-Kalocsa kerékpárút – Francia, német, osztrák, olasz szaklapokban terjed az információ

A Duna menti kerékpárút, németül Donauradwega Duna mellett vezető, négy országot érintő kerékpárút. A kétkerekű járműveknek kijelölt pálya Donaueschingen városában, a Fekete-erdőben kezdődik és Budapesten keresztül egészen Konstancáig tart. Európa egyik legnépszerűbb kerékpáros túraútvonalának különösen a Passau és Bécs közötti szakasza közkedvelt, de köszönhetően a fejlődő kerékpáros infrastruktúrának, immár Pozsony–Budapest,

a bennünket érintő Budapest-Mohács szakaszon is egyre több kerékpáros turista kerekez.

Csak állunk és bámulunk, amikor a saját nemzete zászlajával feldíszített járművön szinte aggastyán korban lévő bicikliseket éppúgy látunk, mint fiatal lányokat és fiúkat, nem beszélve a két időkorlát közé tartozó korosztályokról. A bámulat egyik oka: ugyan hogyan van bennük ennyi kitartás, miként lehet egy darab kis hátizsákkal elindulni ilyen hosszú útra?

A Pilvax Hotel és a Hotel Club 502 ezúttal francia, belga és osztrák vendégeivel beszélgetve megtudtuk: csoportos túráknál a logisztikai hátteret rendszerint egy kísérő kis busz, vagy személygépkocsi biztosítja. Ebben minden szükséges felszerelés, még kerekpár alkatrészek is rendelkezésre állnak arra az esetre, ha elkerülhetetlen a javítás.

Ugyanakkor vannak olyan valóban naturista kerékpárosok, akik csak a legszükségesebb felszerelést és persze a pénztárcájukat hozzák-viszik magukkal. Még gyárigazgató, komoly vállalkozó is van közöttük. Ezek az emberek a természet, a biciklizés szeretete mellett így teszik próbára teljesítőképességüket, kitartásukat.

Az egyik belga kerékpáros nem tagadta: az ő kalocsai jelenléte kizárólag annak köszönhető, hogy hallott a Foktő-Kalocsa közötti új kerékpárútról, ugyanis korábban horrorisztikus beszámolókat olvasott a közösségi médiában arról, hogy a turistacsalogató Kalocsára vezető út mennyire veszélyes a Glencore-ba tartó kamionok miatt.

Az egyik dunapataji és kalocsai szálláskiadóval beszélgetve megtudtuk: nála a tavalyi esztendő nem hozta azt a bevételt, amire a korábbi évek tapasztalata alapján az idegenforgalmi szobakiadás vállalkozását építette. Ám az idei esztendő szinte már pünkösdig produkálta a várakozásának megfelelő eurót.

Már éppen be akarta szünteti ezt a tevékenységet, mert a nagy kínálat miatt már csak pár ezer forintos áron (3-6 ezer forint) kiadott szoba fenntartása nem hozott hasznot. Mégpedig azért nem, mert a booking.com-on és más nemzetközi portálokon megjelenő hirdetése azt a csekélyke profitot is elvitte, amit a szoba hozott. Arra sajnos nem lehet építeni, hogy a ház falán öles betűkkel hirdeti: szoba kiadó. A túrakerékpárosok pontos útvonalterv, idő- és erőbeosztás szerint haladnak, rendszerint nem bízzák a véletlenre, hol éjszakáznak. A ráérősebbek, mint például az olaszok, franciák esetleg egy éjszakánál is többet eltöltenek, de az előzőeknek nincs az az olcsó ár, amiből ne próbálnának alkudni.

Az utóbbi években az is apasztotta a keresletet, hogy egyre többen nyitottak ilyen szálláshelyet. Dunapataj, Kalocsa „tele van” kerékpáros turisták részére kialakított, hivatalosan kiadható szobákkal, többen még tolmácsot, idegenvezetőt is felajánlanak. Az, hogy a reggeli benne van az árban, az már mindenhol az alapszolgáltatásba tartozik.

A szobakiadással foglalkozó azt is elmondta: a vendégeitől tudja, hogy a hozzánk érkezők a nemzetközi kerékpárút II. szakaszát, a Passau-Bécs közötti 320 kilométeres utat már maguk mögött tudják, amikor a Bécs-Budapest közötti szakaszba, az újabb 330 kilométerbe belevágnak. Mi a negyedik, azaz a Budapest-Fekete-tenger közötti 1670 kilométeres szakasz elején vagyunk, Budapest-Mohács között úgy nagyjából fél úton. Ezért is igyekszik magát tartani a turista az előre meghatározott időkerethez és útvonalhoz. Hiába próbálja marasztalni a szimpatikusabb vendégeket, azok egy ilyen kitartást, erőfeszítést igénylő sportág tagjaként szinte hajthatatlanok. A jó vendéglátás, a szíves látás azért egyszer-egyszer meghálálja magát, és a turista marad még egy napra. Van, aki még évek múltán is küldi az újabb túraútja egy-egy állomásán megírt képeslapokat.