VI. Őrült Hajók Versenye, Harta – Zene, zene, zene

A Hartai Őrült Hajók Versenye néhány év alatt fesztivállá nőtte ki magát, amelynek változatos programjához épp csak az apropót adja az egyébként igen izgalmas és látványos verseny, melyről külön cikkben, a döntő futamról vágatlan videóval adtunk hírt.

Mindehhez azonban rengeteg vidám időtöltési lehetőség társult, a gyereksarok pezsgésétől a sörösrekeszmászó versenyen, az airsoft bemutatón és lövészeten át a ’trash art’ bemutatóig, valamint a fesztiválokon elmaradhatatlan koncertkavalkádig.

Képgaléria megtekintése (28 db kép)

Pénteki hangolódás

A pénteki zenei kínálatot DJ Leitheizer Róbert szetje nyitotta, miközben vígan sütöttek-főztek, falatoztak a hartai baráti, családi, munkahelyi közösségek.

A koncertek sorát a kalocsai Country Road együttes kezdte, akiket a kalocsai közönségnek aligha kell bemutatni, hiszen a városi rendezvényeink szinte elmaradhatatlan fellépőinek számítanak, és idén az Érsekkertben fölállított nagy rendezvénysátorban nagyszabású koncerttel ünnepelték fennállásuk 10+1. évfordulóját. A reptéri lakótelepen májusban tartott családi napról készült cikkünkben ottani fellépésükről egy videót is közöltünk.

Este hétkor a tavalyi Pirates Family MC szelidi motoros találkozójának szombati programját megnyitó Kalus Trio állt színpadra. A foktői kalózok idei bulijának műsorát egyébként ebben a cikkünkben már jó időben közöltük, a mókás kiegészítő programokra pedig a napokban hívtuk föl a figyelmet. A Rithm and Blues muzsikát játszó formációról a Videán is kering egy, a 2011-ben harmadszor megrendezett Szekszárdi Rock & Roll Hétvégén készült videó.

Kilenckor a garage, jungle, rockabilly zenét játszó formáció, Egri Péter & Mystery Gang állt színpadra, akik A Dal 2014 eurovíziós nemzeti dalválasztó show harmadik középdöntőjébe jutva is növelték ismertségüket a Játssz még jazzgitár című dalukkal.

Este 11 órától a Pedrofon zárta a pénteki koncertek sorát, akik feledhetetlen hangulatú rock n’ roll, illetve rockabilly zenéjükkel – és annak parádés előadásmódjával – mindig belopják magukat a közönség egyébként sem zord szívébe.

Velük egyébként hétfő éjszaka Szeliden is összefutottunk, ahol egy házassági évforduló muzsikusaiként egy rendkívül ronda lányról szóló, a link alatt elérhető cikkbe ágyazott dalukról készült videónkon prezentálták mindazt, amit föntebb írtunk róluk.

A csapat egyébként kétrészes villáminterjút is adott már portálunknak a tavalyi Szelidi-tó Gasztrofesztiválon, amelyet ebbe a cikkünkbe ágyazva lehet visszanézni.

Szombaton folytatódott a zene-zavar

Délután előbb a hartai zeneiskola tanárainak egy koncerten belül is változó összetételű, alkalmi formációja, a Los Hartaos Banditos muzsikált, majd a szintén hartai, tagságában az előző csapattal jelentős átfedéseket mutató New Generation állt színpadra.

Előbbiek a Bachman Turner Overdrive együttes You Ain't Seen Nothing Yet című ’74-es slágerét játsszák ezen a felvételen:

Az utóbbi harta csapat pedig az ős AC/DC egyik legszebb slágerét adja elő, amely egy olyan lányról szól, akinek – amint a New Generatin gitáros-énekese fogalmazott – semmije sem kicsi…

Este hét órakor Little G. Weevil és zenekara lépett színpadra.

Little G. Weevil – született Szűcs Gábor – annyira jól, annyira „feketén” nyomja a blues zenét, hogy az Egyesült Államok béli Memphisben nemzetközi fesztivált nyert, majd hazatérve hasonlóan tehetséges muzsikusokat talált maga mellé, akikkel most együtt koncertezik. Ezek után érthető, hogy nem bírtuk ki, hogy föl ne vegyük két számukat is. 

Az egyik egy gyorsabb nóta:

A másik egy slow blues, szintén igazi fekete feelinggel, amely már csak a Hammond orgona gyönyörű, és nagyon eredeti hangzásával is fölborzolta a szőrt nekünk, fiúknak a karunkon, a lányoknak pedig a… ööö … na, mindegy, szóval, nagyon szép volt. Kukkants bele a videóba!

A parádés blues koncert után tűzijáték gondoskodott a közönség szórakoztatásáról, ami a meghirdetettnél valamivel korábban kezdődött – a szervezők előre jelezték, hoyg a műsorváltoztatás jogát fönntartják –, viszont a műsoron szereplő programokat így is hiánytalanul megtartották.

Így a továbbiakban Ivan and the Parazol lépett színpadra, igaz, a kiíráshoz képest jelentős csúszással. Ezen a videón egy szerelmes dalukat adják elő:

A Parazol koncertje alatt volt egy kis feszültség is, amit az okozott, hogy egy a kulturált koncerthallgatáshoz szükségesnél némileg erősebben ittas fesztiválozó a homoszexuálisokra dehonesztáló megjegyzést kiabált föl a színpadra. Ezt az együttes frontembere nem hagyhatta szó nélkül, így népnevelő célzattal rövid szónoklatot toldott a következő számuk közepébe, egyben megemlékezve a Berlini Fal leomlásáról is.

Ennek aktualitását az adta, hogy – mivel ekkor igazából már vasárnap, augusztus 18. volt – épp másnap emlékeztünk meg a Páneurópai Piknik néven elhíresült, vasfüggönybontó rendezvény harmincadik évfordulójáról, amely később a német egyesítéshez vezető eseményként vonult be a történelembe.

A nótát, benne az együttes énekes-frontemberének, Vitáris Ivánnak a népnevelő célzatú, prózai megnyilvánulását lásd az alábbi videóban.

Már majdnem jó fél egy, vagy talán egy óra felé járt az idő, amikor a kalocsai Veracruz együttes lépett színpadra, hozva a tőlük megszokott, változatos stílusú, jellemzően funkys, néha diszkós beütésű, vérpezsdítő repertoárt. A nyitószámuk az Osibisa slágere volt, amely a verőfényes nyárvégi naphoz éppen passzolt, a címe ugyanis: Sunshine day.
Így szólt: