Hamarosan szabadulnak az egykori számlagyárak 6-10 évre elítélt „balekjei” – Az első előtt másfél éve nyílt ki a börtönkapu

Az elsők között elítélt „balekok” egyike, a Kalocsához közel eső Duna menti faluból származó „számlagyáros” másfél éve szabadult a szegedi csillagból. A környezetében élő „rossz nyelvek” szerint az azóta luxusban élő, legális cégek egész sorával rendelkező „üzletembereknek” van és lesz mit vezekelni, mert amiről akkor azt mondták, hogy „vállalj mindent magadra nyugodtan, ebből legfeljebb egy-két év felfüggesztett lehet”, abból bizony jogerősen 6-10 év letöltendő lett.

Ezeknek az embereknek most úgy kell beilleszkedni a társadalomba, hogy azóta sokat, persze nem eleget fehéredett a gazdaság! A fordított áfa, a közúti árufuvarozás kötelező regisztrációja, a pénztárgépek, a számlázó programok bekötése a NAV-hoz, nem utolsó sorban az adóhatóság úgynevezettinformációtechnológiai munkatársainak tevékenysége szűkebbre szabta azt a határt, ami az adó elkerülésére ad lehetőséget.

Ám ha őszinték vagyunk, az adóelkerülés a „hőskorszak” tanulságai ellenére olyan mindennapos egyes magyar vállalkozásoknál, hogy annak ténye helyett legfeljebb a mértéke lehet kérdéses.

Hazánkban az olyan pénzügyi bűncselekmények, mint például az adócsalás, már régen kikerült, ha egyáltalán ott volt az erkölcsi alapú büntetőjogi normák közül. A gazdasági bűncselekmény köznapi fogalmába nálunk nem tartozik bele jó néhány, egyes vállalkozások életében szinte mindennaposan előforduló jelenség.

Példának okáért itt van mindjárt a minimálbérre bejelentett és azt zsebből kipótló munkaadó és munkavállaló esete. Nem beszélve a szabálytalanul elszámolt céges költségekről, az eltitkolt gazdasági eseményekről, azaz a „kér számlát?” esetkörről. Tudom persze, van ennek egy olyan magyarázata is: mindez másként lenne, ha nem kellene annyi adót fizetni…

Akik most a börtönökből kijönnek, azoknak az adócsaló magatartások büntetőjogi üldözése, a 2012. január 1-je óta hatályos költségvetési csalás (Btk. 396. §) csak elnevezésében lehet új, mert ez a kerettényállás ugyanazokat a lényeges elemeket tartalmazza, mint amit az adójogi szabályokban már régen lefektetettek. Azzal a többlet feltétellel, hogy a büntetőjogi tényálláshoz szükséges az elkövető szándékos magatartása, bűnössége.

Ennyi elvi kitérő után azért térjünk vissza a mostanában szabaduló, akkor még adócsalás és okirat hamisítás miatt elítélt „balekekhez”. Ha igaz, amit mondanak, az ő „balekké” válásukhoz néhány olyan, az ügyvédi etikai kódexben foglaltakkal össze nem egyeztethető jogászi magatartás is vezetett, hogy komolyan elhitték: ha egyedül, a stróman, közvetítő megnevezése nélkül „viszik a balhét”, egy olyan országban, ahol mindennapos az adóelkerülés, nagy bajuk majd nem lehet. Tévedtek! Más kérdés, ha nem egyedül dolgoztak, az ügyvédet is a stróman fizette.

Az időközben menő üzletemberré avanzsált, hatalmas ingatlan portfólióval, cégek sorával rendelkező, a strómant (az a személy, aki kétes hírű üzlethez adja a nevét, hogy az igazi bűnösök helyett ő "vigye el a balhét", majd ha a büntetését letöltötte, vagy lecsillapodtak a kedélyek, megkapja a fizetségét) foglalkoztató bácsik és nénik most élvezhetik igazán, amit a „balekekkel” fizettettek meg. Fiktív számlák, kamu fuvarlevelek, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalások feltehetően ezeknél a cégeknél már soha nem lesznek, a NAV munkatársai bármennyire is résen legyenek.

Az egyik magát szintén „baleknek” nevező, eddig több mint hat évet ült egykori „számlakisiparos” nemrégiben üzent: ha már itthon lesz, elképzelhető, hogy szigorúan a peranyagra, az ítéletre alapozva egy kicsit elénk tárja majd a „nagy időket”. Na, nem bosszúból, inkább tanulságként, mert a börtönévek alatt megtörve már az sem nagyon bosszantja, hogy a számlagyárak igazi nyertesei legfeljebb az előzetesben töltött ideig élvezték a BV szeretetét.

Kíváncsian várjuk ezt a beszélgetést.