Rögtön szögezzük le: a megyei átlagnál egy jóval fajsúlyosabb és színvonalasabb meccsen, nem vallott szégyent a megfiatalított és formálódó Kalocsa és közel állt ahhoz, hogy egy döntetlent kicsikarva megtörje a megyeszékhelyiek eddigi százszázalékos sikersorozatát. A hírös városiak ezzel huszonkettedik mérkőzésüket nyerték zsinórban, és most már minden esélyük megmaradt arra, hogy „hibátlanul” nyerjék a bajnokságot.
Igaz, hogy virágot nem adtunk a bajnoknak a kezdéskor, sőt mindjárt az első percek párharcai során éreztettük velük azt, hogy komolyan gondoljuk a „szüzességük” elvételét.
Sajnos a hagyományok jegyében azért a vendégek a 20. percben megszerezték a vezetést, amikor
Nádudvari egy lövőcsellel szétrebbentette védőinket
és a tizenhatosról a vetődő Hegedűs kesztyűje mellett a jobb alsóba helyezte a labdát (0–1).
Szerencsére rá két percre,
óriásit hibázott a bajnok hálóőre Mészáros, amikor „színt tévesztve” Salacznak dobta a kidobást,
aki az üresen álló kapuba tekerte a labdát (1–1). A félóra végén mintaszerű vendégakció futott a bal oldalon – amit középpályásaink nem tudtak leütközni –, az oldalvonal mellől beívelt labdát pedig az egyedül felugró Balog az ötösről a hálóba bólintott (1–2).
MESTERMÉRLEG:
Kohány Balázs edző: – Sajnos kikaptunk, de a látottak alapján nincs miért szégyenkeznünk, hiszen felnőttünk a már bajnok Kecskemét csapatához. A meccs lefújása után is bátran a tükörbe nézhetünk, mivel nem játszottunk alárendelt szerepet a kilencven perc során, ugyanis partiban voltunk egy olyan Kecskeméttel, amely már huszonegy meccset nyert korábban zsinórban. Közel voltunk a hőn áhított „iksz”-hez, sőt volt, amikor a vendégek „lopták is az időt” a lefújás előtt.
KFC – KLC 1–2 (1–2)
200 néző, vezette: Tóth R.
Kalocsa: Hegedűs – Busa, Szabó, Nasz, Zorván – Kollár (Pandúr) – Kiss, Vass (Rábóczki), Dostyicza, Salacz – Follárdt.
Edző: Kohány Balázs.
Ifjúsági eredmény: 2–1 a Kalocsa javára.
Gólszerző: Torják Erik, Katus Richárd.