Kohány Gábor, a Kalocsai Futball Club gólerős csapatkapitánya hét bajnoki évad után elhagyta az egyesületet és testvérével, Balázzsal Géderlakra igazolt a „megyekettőbe” idén nyáron felkerülő alakulathoz.
Óhatatlanul adódik a kérdés: ennyi év után, ráadásul a csapat kapitányaként miért pont most váltottál, miért hagytad el a KFC-t?
– Egy váltáskor – amire őszintén mondom nem készültem, talán inkább kényszerültem – az ember mindig mérleget von. Mit tettem le az asztalra, mit értünk el közösen a csapattal, merre tart a közösség, lesznek-e új célok, mit hozhat a jövő…
Örülök, hogy a KFC csapatánál tölthettem el ezt a 2011. januárjától datálható szép és eredményes időszakot. Kétszer lehettem a klubbal Bács megyei kupagyőztes, és kétszer voltunk bronzérmesek a bajnokságban, miközben többször is meghívást kaptam a Bács megyei válogatottba is. Pályafutásom során megfordultam több egyesületnél, de bátran állíthatom, remek kis társaságnak lehettem a kapitánya, akik a pályán, az öltözőben, de a magánéletben is baráti közösséget alkottunk.
Sajnos, az utóbbi másfél évben egyre lejjebb csúszott a csapat a sorozatos sérülések és a krónikus létszámhiány miatt. Ám, valahogy magunkra hagytak bennünket a vezetőink is, hiszen ha győztünk, nem nyitották ránk az öltözőajtót, nem dicsértek, ha kikaptunk, sohasem volt fejmosás. Egyszerűen kontroll nélkül, szinte magára hagyva lebegett a csapat, nem éreztük magunk mögött a „vigyázó szemeket”, de nem szeretnék senkire sem mutogatni.
Forrás: Tamás Ferenc / KALOhírek
Mindezek mellett jött még az a bizonyos „technikai mulasztás” is a klub illetékeseinek részéről, amelyért a szövetség kilenc büntetőponttal sújtotta az egyesületet. Ezzel még inkább megroggyantunk, amely átbillent egyfajta fásultságba is. Aztán a nyáron is úgy köszöntünk el egymástól, hogy a levegőben ott volt egyfajta bizonytalanság – hozzánk is eljutott az a vezetői vélemény, hogy felállnak, és nem folytatják, mindez a játékosok fejében is zavarokat szült.
Mindenki láthatta azt is, hogy talán meg sem kísérelték a csapat megerősítését, tehát látszott, hogy nem várható érdemi változás. Az is több mint elgondolkodtató, hogy velünk együtt összesen hét játékos köszönt el a klubtól. Tudjuk, nehéz helyzetbe került az egyesület – amely bizonyára a vezetőség és a játékosok meg nem értésének következménye volt, a folytatás pedig a túlélésről fog szólni, de hogy hét ember egyszerre távozott, az sem lehet a véletlen műve.
Forrás: Tamás Ferenc / KALOhírek
Személy szerint sok hezitálás után, csak nagyon nehezen döntöttem. Az előző szezonhoz képest semmi plusz igénnyel, kéréssel vagy követeléssel sem álltam elő, de a klub azt nem kívánta vagy nem tudta biztosítani. A nyár folyamán sok csapat megkeresett, többen is szívesen láttak volna a soraikban, de végül is a géderiek feljutó csapatának invitálására mondtam igent. Aki jól ismer, az tudja, hogy a kalocsai foci az életem fontos része volt, ezért a folytatásra sok sikert kívánok egykori klubomnak, ahol hét felejthetetlen évet tölthettem el.
Kohány Gábor a Kalocsán eltöltött hét évadja során bajnoki és kupameccseken 135 alkalommal köszönt be a mindenkori ellenfeleknek,
amellyel az utóbbi évtizedek legeredményesebb kalocsai labdarúgója volt.
2010/2011 – 20 gól
2011/2012 – 23 gól
2012/2013 – 21 gól
2013/2014 – 15 gól
2014/2015 – 21 gól
2015/2016 – 21 gól
2016/2017 – 14 gól
Kapitány! Ó kaptányom!
A legendás B-közép már nem érted szól,
Hajód itt nálunk révbe ért, nincs több gól, nincs több ölelés,
Sereged már nem követ, ha rohamra indul majd tizenegy KFC legény…