Mint a régi szép időkben: Bajai LSE – KFC 2–3

Azért megérne egy misét kideríteni, vajon az Akasztó elleni gólözön volt-e a „serkentőszer”, amely a KFC-t feldobta a „vizek városában”, vagy a fiúk mindenáron szerették volna bizonyítani azt, hogy

bárhol, bárkivel egyenrangú ellenfélként tudnak megütközni

ebben a megyei bajnokságban.

Lehet, hogy mindkettő egyszerre igaz, mivel a Baján bemutatott önfeláldozó játékkal úgymond esélytelenként is nem csupán helyt álltak, de térdre kényszerítették az Evanics-bandériuomot saját harcmezején.

Nagy elánnal kezdtek a hazaiak– ostromállapot uralkodott a kapunk előterében –, de hálóőrünk Varga Sanyi pazar alakításaival meccsben tartott bennünket.

A 7. percben Vuits Viktor egy megugrása után a kapus mellett a ketrecbe passzolta a labdát (0–1), amely gyógyírként hatott minden kalocsai idegzetére.

Egy órán keresztül állta a rohamokat a KFC, amikor Nébl büntetőből egalizálta az állást (1–1).

Rá tíz percre Dostyicza Bundesligába illő felső sarkos gólt lőtt úgy, 18–20 méterről (1–2), majd a finisben Kollár bal oldalról ravaszul betekert szabadrúgásába a berobbanó Vuits ért bele, a pettyes pedig a tehetetlen hazai portás mellett a hálóba pattant (1–3).

És még nem volt vége! A hosszabbításban Nébl Martin szabadrúgásból szűkítette az állást (2–3) – beállítva ezzel a végeredményt, amely kalocsai sikerről tanúskodott.

A Baján mutatott játékunk további reményekre jogosít bennünket, hiszen olyan elemeket is láttunk a pályán, amelyek a „régi” KFC játékát idézték.

Folytatás április 30-án, vasárnap 17 órakor hazai környezetben egy újabb győzelem reményében, amikor majd a Jánoshalma együttese érkezik hozzánk. MESTERMÉRLEG:
Márton Zsolt edző: – Nagyon nehéz összecsapáson vagyunk túl, ahol egy agilisan kezdő Baja nyomás alatt tartott bennünket, ám Vuits Viktor korai gólja tartást adott a csapatnak. A második félidőben aztán úgy érzem, megérdemelten harcoltuk ki a győzelmet, amely azt hiszem csapatnak, edzőnek és vezetőnek is többet jelent három pontnál.

Bajai LSE – KFC 2–3 (0–1)
200 néző, vezette: Holczimmer T.
Kalocsa: Varga – Kiss, Nasz, Kohány B., Rábóczki – Vuits V., Kollár, Bereczki, Dostyicza – Follárdt (Nádasdi), Kohány G.
Edző: Márton Zsolt.