„Hasonló a hasonlónak örül” – Farkas Tibor szobrai a hajósi plébánián

Az 1965-ben Kalocsán született alkotó édesapja asztalos volt, így alakult ki a fafaragás iránti érdeklődése. Még tizenévesen, Szebényi Béla műhelyében kapott mesterségbeli segítséget, tanítást, s fordult a kőszobrászat felé.
1987–1991 között az óbudai kőszobrászokhoz került, s részt vett a Parlament, a Sándor Palota és más műemlék épületek helyreállításában. Az 1990-es évek elejétől már önállóan, szobrászként dolgozik – olvasható életútjának összefoglalója a Kalocsai Kortárs Művészklub honlapján, amelynek klubhelyiségében úgy vendégként, mint kiállítóként állandó tag.

Ahogy a hajósi tárlatot megnyitó Kiss István művésztanár az eseményt megelőzően mondta, nem csak ő maga, aki jó barátként is támogatja Tibort, gondolja azt, hogy kivételes szobrásztehetsége ő Kalocsának, ebben a szakma is egyetért.

KerekPerec Kiss Istvánnal – Az Asztrik téri „nagykirályokról” karikatúra készülhet!

A pozitív hozzáállásból nem ad alább, és főzni sem fog már megtanulni. De mi a helyzet a tanítással? Ha újrakezdhetné, vajon akkor is ezt az utat választaná? Hogy áll az udvarlással? És hogy jönnek ide az új Asztrik téri szobrok? Kiss István művésztanárral beszélgettünk kerek perec.

bővebben ...

Talán anélkül sétált el évekig a Kalocsai Fegyház és Börtön falán lévő „Áldozatok” című, ’56-os témájú dombormű mellett, hogy tudná, ezt bizony a ma is köztünk élő és működő helyi mester készítette, ahogy például Ordas egykori ikonikus fája, a Rákóczi-fa helyén álló, abból faragott emlékművet is. 

De hosszasan folytathatnánk a sort, hiszen keze munkáját dicséri az uszódi Gubbantós Néptáncverseny első díjának táncos-szobra, vagy éppen a millenniumi fejedelemszobor Fajszon, amely a falu névadóját ábrázolja.

Farkas Tibor egyike azon aktív művészeknek, akik bár igen termékenyek, – nem sokkal a hajósi kiállítás megnyitóját követően készült el „Isten ostoráról”, Attiláról formázott kő és fa ötvözetéből készült legújabb alkotása – , mégis ritkán találkozunk önálló tárlatával.

A Kalocsai Art kiállításairól ugyan nem hiányoznak művei, 1996-ban, 2011-ben és most nyílt kifejezetten saját nevével fémjelzett gyűjtemény. Mint mondja, ennek logisztikai okai is vannak, hiszen alkotásait nehéz mozgatni, de szívesen mutatkozik be, ha lehetőség adódik rá. Annál is inkább, ugyanis kamaszkora óta pontosan tudta, hogy a szobrászat lesz életének missziója, amelyet különleges alkotói technikákkal, különböző anyagok ötvözetével és kísérletezéssel tesz igazán „Farkas Tiborossá”.

Legújabb Attila-szobra kapcsán mesélte el, hogy mindig is szívesen dolgozott össze követ és fát, hiszen utóbbi élő színe és a formálás során történő átalakulás esetlegessége teszi a végkifejletet igazán izgalmassá. Ha pedig esetlegesség…

A hajósi plébánián lévő tárlat létrejöttében is kulcsszerepe volt a véletlennek, hiszen egy Hajóson végzett munka alkalmával jött a kínálkozó lehetőség, hogy töltse meg műveivel a kínált teret, amelyben mondhatni „mini-életmű” kiállítást rendezett be.