Huszonnegyedszer alkottak együtt – Tizenegy művész képei a Galériában

Formabontó, de rendkívül szimpatikus mozzanat volt, hogy az ünnepi szónok számára kiállított mikrofonállvány mögött felsorakozott művészeket a rendezvény legelején egyesével, virággal és kézfogással köszöntötte Mácsainé Iván Éva, a kalocsai Viski Károly Múzeum új munkatársa, akit a Tamás Eszter művészettörténész által hátrahagyott posztra vettek fel augusztus elején. Erre beszédében Romsics Imre intézményvezető is utalt, miután a megjelentek meghallgatták a helyi Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola tanárainak, Betlenné Dajkó Ágnesnek és Csupor Balázsnak a fuvola- és zongorajátékát.

– Egy hétig gazdátlanul éltek a művészek a táborban, de reméljük, hogy ebből semmit nem vettek észre – mondta Romsics köszöntőjében, rávilágítva, hogy a Schöffer Gyűjtemény korábbi vezetője július 31-vel távozott státuszából, utódját, Mácsainé Iván Éva segéd-muzeulógus viszont csak néhány nappal később kapott bizalmat, hogy átvegye a feladatkört, amelynek művészettörténeti tanulmányai végeztével a szakavatottjává is válik idővel. Az átmeneti időszak kezdete pedig véletlenül pont egybeesett a tábor indulásának időpontjával.

Ennyi kitérőt követően tért rá a művésztelep múltjának vázlatos ismertetéséhez, miszerint 1993 nyarán indult a kezdeményezés, amikor is Bukor Tibor és főiskolai csoporttársai, szegedi diákjaival karöltve megalapozták a tábor életre hívását.

– Az elmúlt huszonnégy esztendőben rengeteg változáson esett át a tábor. Elmondhatom viszont, hogy a mögöttem állók, akiknek a művei a falakról visszaköszönnek, tizenegy éve már, hogy többé-kevésbé rendszeresen jelen voltak és vannak a táborunkban – így Romsics Imre, hozzátéve, hogy Vágner Mátyás személyében idén „újoncot is köszönthetünk”.

E ponton utalt vissza a nagynyilvánosság számára először, hivatalosan ez alkalommal bemutatott Mácsainé iránt támasztott elvárásokra, amelyek között szerepel az is, hogy évről évre bővítse új táborozókkal a Kalocsán összeszokottá vált közösséget, az alkotóktól pedig nyitottságot és befogadó-készséget kért.

– Harmincöt alkotás készült, amelyből harminc felkerült a galéria falaira – folytatta – a Kiskunfélegyházáról, Kaposvárról, Pécsről és Budapestről érkezett művészek keze nyomán. Akik viszont látványosan hiányoztak a felsorakozottak közül, azok éppen a kalocsai arcok voltak. Távollétüket Romsics Imre eszkuzálta, mondván, Lakatos Ervin (aki a kezdetek óta állandó táborozó), éppen a megnyitó napján indult balatoni kirándulásra a gimnáziumi osztályával, Török Ferenc pedig rosszullét miatt szorult azonnali orvosi ellátásra (innen is kívánunk jobbulást neki!).

Végezetül a tárlat anyagát a művészlét és az alkotás felvetette univerzális kérdések boncolgatása közepette ajánlotta a megjelentek figyelmébe, alapul véve az általa írott, az „Ember, egész ember akarok lenni.” doromlási Pintér József (1909-1978) című könyvben foglaltakat, idézve a városunkban korábban „Az elfelejtett művészként” bemutatott alkotó leveleiből, írásaiból, naplójából.

Ezután megköszönte Holecz Dávidnak, Korb Klárának, Lakatos Ervinnek, Magyaros Boglárkának, Mojzer Tamásnak, Molnár Istvánnak, Odrobina Tamásnak, Sáros Miklósnak, Szikora Imrének, Török Ferencnek és Vágner Mátyásnak, hogy az idén is velünk voltak és invitálta őket a jövő évi táborba is, előrevetítve, hogy az itt született képek közül több is bekerülhet majd egy készülő galéria állandó anyagába (amelyről többet nem árult el).

A jelenlegit szeptember 4-ig nézheti meg a Városi Galériába látogató ingyenesen, hétfő kivételével bármely napon, délelőtt 10-12-ig, és délután 14-17 óráig.