Dr. Shawfar Adel „másik arca” – Kész volt minden áldozatot meghozni hivatásáért

Shawfar doktor kisgyermekkora szülőhazája, Jemen megosztottsága, a háborús viszonyok miatt esetenként drámai fordulatokban bővelkedett. Ám amint az előadás végére kiderült: az a tény, hogy a tehetséges, tudásra szomjazó kisfiú már az általános iskola alsó osztályait szüleitől távol, albérletben töltötte, személyisége kibontakozását tekintve sokkal többet adott, mint azt az első pillanatban gondolnánk.

A kisfiúnak minden lelki erejét latba kellett vetni, hogy gyorsan „beletanuljon” az új élethelyzetbe, amelyben nem csak a család távolságával, hanem még a faluról érkezett gyermek kiközösítésével is szembesülnie kellett. Ám ez csak addig tartott, amíg osztályelső nem lett, és a nála tehetősebb családból származó gyermekek nem szorultak az ő segítségére. A fiúban már akkor megszületetett az elhatározás, hogy egykor sebész orvos lesz, de talán maga sem gondolta, hogy mindez valóra válhat.

Az élvezetes előadásmódban elhangzottak a vájt fülűeknek arról is információt nyújtottak, hogy az egyik legősibb tudomány, az arab, az arab kulturális értékrend, az arabok tudás iránti tisztelete az európai civilizáció fejlődésében is meghatározó volt. A muszlim tudósok, felfedezők sokáig több száz évvel jártak közép-európai kortársaik előtt például a matematikában, a csillagászatban, de az orvostudományban is máig ható felfedezéseket tettek. Az ezt közvetítő, a matematikát tekintve kifejezetten kiváló jemeni oktatás később is jó alapokat nyújtott a tudást, mint a szivacsot magába szívó fiatalembernek.

Ahogyaz általános iskolában, a középiskolában még inkább kemény tanulással építette fel magát, a megyei tanulmányi versenyek után már egyénileg és csoporttársaival is az országos második helyezéseket érte el.

A hétköznapokon mindig vidámabb arcát mutató, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot árasztó orvos ha úgy tetszik, a vak szerencsének köszönhetően került Magyarországra, ugyanis az USA mellett számos ország különböző egyetemi karára adta be a jemeni állam által ösztöndíjjal támogatott jelentkezését.

Tanulmányait kényszerből Budapesten, a gyógyszerész karon kezdte, de azért nem adta fel, hogy orvos legyen. Némi utánjárással a debreceni orvosegyetem angol nyelvű tagozatán folytathatta tanulmányait, de hogy még több ismerethez jusson, egy év után már magyar nyelven tanult. Hogy immár kifogástalanul beszéli a magyart, az persze nem csak a kitartó tanulásnak, hanem a benne meglévő szorgalomnak és tehetségnek is köszönhető.

Ahogy a sivatag szélén szocializálódott fiatalember életútja a hallgatóság előtt fokozatosan kibontakozott, úgy fogalmazódott meg mindenkiben: a szerény, az eredményeit tekintve is visszafogott Shawfar doktor érzékletes előadásából mindazt megtudhattuk, ami egyszerre nehéz és szép az ember életében. Ez pedig az ő esetében, a legnemesebb arab és emberi hagyományokhoz méltóan a család és a hivatás.

Hogy az arab kultúrában mennyire fontos a szélesebb értelemben vett család, azt mi sem bizonyította jobban, hogy a szülők, a testvérek mellett a legtöbb fotón a nagybácsik, unokaöccsök, azok családjai is ott voltak, és az előadó érezhetően szívesen és szeretettel magyarázta, valójában ki kicsoda.

A cum laude minősítéssel végzett fiatal orvos jellembeli és szakmai erősségei méltán predesztinálták arra, hogy a hivatásának élő fiatal doktor a sátoraljaújhelyi kórházban szerezzen megfelelő gyakorlatot, majd szakvizsgát sebészetből, később traumatológiából.

Innen talán még inkább lebilincselő volt az az előadásmód és történet, ami mindinkább napjainkhoz, a megszerzett magyar állampolgárságához, a családalapításhoz, Shawfar doktornak a kalocsai kórházban elfoglalt helyéhez vezetett.

A bemutatkozáson jelen lévő feleségéről, két gyermekéről, a barátokról készült fotók egyértelműen arról árulkodtak, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott, tiszteletre, szeretetre méltó ember tárulkozik ki előttünk, akit hallgatva nem szorul bizonyításra, Kalocsán és a járásban miért szárnyal a népszerűsége.

Az előadás végén többen arról beszélgettek, hogy ez a szinte hihetetlenül nehéz életutat bejárt, középkorú Shawfar doktor azon ritka egyéniségek egyike, akiknek személyiségéből szinte árad a pozitív energia, a másik ember iránti empátia és tisztelet.

Ha valakinek be kellene mutatni, mit jelent az elhivatottság, és hogy a kitűzött céljához miként érhet el az ember, bátran dr. Shawfar életútját hívhatjuk segítségül azzal a végszóval, amivel már sok beteg búcsúzott tőle: Doktor úr! Áldja meg az Isten!