82 éve hurcolták el városunk zsidóságát – Megemlékezés a holokauszt kalocsai áldozatairól

A megemlékezés irodalmi felütéseként Madainé Szilágyi Anita, a Kalocsai Thália Társulat tagja Radnóti Miklós À la recherche című költeményét szavalta el, majd először dr. Vincze András alpolgármester mondott emlékező beszédét.

Elmondta: a kalocsai zsidó közösség tagjai hosszú évtizedeken át városunk megbecsült polgárai voltak, de életüket, családjukat, jövőjüket a holokauszt elpusztította. Az itt élt zsidóság szerves része volt városunk életének, jelen voltak a kereskedelemben, a gazdaságban, a közéletben, a kulturális és társadalmi életben.

Képgaléria megtekintése (22 db kép)

A XX. század legsötétebb időszaka azonban tragikus fordulatot hozott: az egyre szigorodó kirekesztő intézkedések, a jogfosztás, majd a deportálások következtében a kalocsai zsidó közösség nagy része elpusztult. 1944. tavaszán és nyarán embereket szakítottak ki otthonaikból, családokat választottak el egymástól.

Olyan embereket hurcoltak el, akik addig ismerőseink, munkatársaink, szomszédaink, barátaink voltak. Sokan közülük soha nem tértek vissza. (…) Ma rájuk emlékezünk. Azokra a polgártársainkra, aki egykor velünk együtt éltek: gyermekekre, akiknek nem adatott meg a felnőttkor, idősekre, akik nem élhették meg életük békés lezárását és azokra is, akik túlélték a borzalmakat, de egész életükben magukkal hordozták annak szörnyű fájdalmát.”
„A HOLOKAUSZT NEMCSAK A ZSIDÓ KÖZÖSSÉG TRAGÉDIÁJA VOLT. AZ EGÉSZ MAGYAR NEMZET ÉS KALOCSA VESZTESÉGE IS”

– mutatott rá az alpolgármester, aki beszéde végén az utókor felelősségére is rámutatott, mondván, a ma élők kötelessége, hogy gyermekeink és unokáink is megismerjék az áldozatok történetét és az, hogy olyan közösséget építsünk, amely az emberi méltóság, az elfogadás, a tisztelet és az együttélés értékein nyugszik.

A továbbiakban dr. Magóné Tóth Gyöngyi önkormányzati képviselő egy Amerikában élt, kalocsai származású, idős zsidó férfival, a Schwarzról magyarított családnevű Székely Istvánnal készült interjút olvasott föl, amely felidézte az itt már a háborút jóval megelőző, lopakodó antiszemitizmust, a kirekesztést, és azt hogy Magyarországon még a háború után is falakba ütközött, például egyetemi tanulmányai során. Ezért kivándorolt Amerikába, ahol ilyesmivel nem találkozott, így később szüleit is kiköltöztette magához.

Képgaléria megtekintése (22 db kép)

Ezt követően Klavanszkij Anatolij, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének kántora énekelt egy zsoltárt, majd a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége képviseletében részt vevő Fináli Gábor rabbi mondott emlékező beszédet. Kiemelte a kollaboránsok felelősségét, mondván, nélkülük semmit sem tudtak volna tenni a németek. Ezt példákkal is alátámasztotta, mondván: a rossz példa Boszinia ellentéteként említette Albániát, ahol a zsidóság lélekszáma még növekedett is a háború alatt, és szembeállította Hollandia 95%-os pusztulását Dánia szinte nulla áldozatával, és említette Olaszországot, amely zsidóságának alig 20%-át veszítette el, míg Magyarország több mint 70%-át, ráadásul mindet a háború utolsó évében.

A munkaszolgálatosok áldozatain túl ott van az a rengeteg sok civil, gyerek, idős, asszony, nő, aki meghalt, és így Auschwitz-Birkenau lett Magyarország legnagyobb temetője, hiszen semelyik temetőben sem nyugszik félmillió halott.”

Képgaléria megtekintése (22 db kép)

Rámutatott a neológ zsidóság a beilleszkedést, az asszimilációt választotta, sokan vallásosságukkal is felhagytak, és egészen a holokauszt tragédiájáig zsidó identitásukat megőrizve büszkén tartoztak a befogadó nemzethez, gazdagítva annak kultúráját, gazdaságát.
Ennek kapcsán a rabbi így zárta beszédét:

a jövő júniusi megemlékezésig mindenki vegyen kezébe egy könyvet, nézzen meg egy filmet, jöjjön el a mi zsinagógánkba, vagy menjen el egy másik zsinagógába, élvezzen valamit a zsidóság 3800 éves civilizációjából, emlékezzen ünnepelve, örömmel, élvezettel arra, hogy milyenek voltak az együttélésnek a boldog napjai!”
A folytatásban Klavanszkij Anatolij újabb zsoltárt énekelt, majd Judák Zsolt országgyűlési képviselő egy meglepetésműsorral járult hozzá az alkalom ünnepélyességéhez: Gerendás Péter egy dalát adta elő, saját énekét gitáron kísérve. Később a képviselő elmondta: anyai ágon negydízig ő is rendelkezik zsidó felmenőkkel, ami egyben Kalocsához is köti, ugyanis a trianoni országcsonkitás elől menekülve Erdélyből városunkba költöztek, majd itt a Tomori utcában laktak ősei.

Képgaléria megtekintése (22 db kép)

Az ünnepély zárásaképpen a kalocsai zsidóság elhurcolásának 82. évfordulója alkalmából Kalocsa Város Önkormányzata, nevében az emléktábla lábazatán koszorút helyezett el Bolvári Ferdinánd önkormányzati képviselő, a MAZSIHISZ részéről Fináli Gábor és Klavanszkij Anatolij főhajtásával, majd az egybegyűltek, hogy az áldozatok tiszteletére mécseseket, illetve zsidó szokás szerint kavicsokat helyeztek el az emlékműnél.

Képgaléria megtekintése (22 db kép)