A holokauszt áldozataira emlékeztek Kalocsán – A Mazsihiszt Fináli Gábor rabbi és Klavanszkij Anatolij kántor képviselte

A megemlékezés Póli Róbert szavalatával ette kezdetét, aki Radnóti Miklós Sem emlék, sem varázslat című költeményét mondta el.

Képgaléria megtekintése (17 db kép)

A továbbiakban dr. Magóné Tóth Gyöngyi önkormányzati képviselő osztotta meg gondolatait.

Azért gyűltünk össze itt Kalocsán, hogy emlékezzünk egy korszakra, amely sötét árnyékot vetett nemcsak Európára, hanem az emberi lélekre is. Emlékezünk a holokauszt áldozataira – azokra a férfiakra, nőkre és gyermekekre, akiket zsidó származásuk miatt üldöztek, megbélyegeztek, elhurcoltak, és sokakat közülük elpusztítottak” – mondta bevezetőjében a szónok, hozzátéve:

A holokauszt nem csupán történelem. Nem egy távoli múlt, amit könyvek lapjain olvasunk. Itt, Kalocsán is megtörtént. Családok tűntek el egyik napról a másikra. Otthonok maradtak üresen, nevek lettek kihúzva az iskolai névsorokból, üzletek bezárva, emberi életek kettétörve.” A képviselő emlékeztetett: a város szerves részét képező kalocsai zsidó közösség részt vett a gazdasági, kulturális, társadalmi életben, mígnem jött 1944 tavasza – a sárga csillag, a gettósítás, a vagonok, az út Auschwitz felé, amit a mai napig velünk élő a hallgatás, a hiány, a fájdalom követett.
Magóné Tóth Gyöngyi kijelentette:

„EZ A NAP NEMCSAK A GYÁSZRÓL SZÓL, HANEM AZ EMLÉKEZÉS FELELŐSSÉGÉRŐL IS, HOGY MINDEZ SOHA NE ISMÉTLŐDHESSEN MEG.”

Mert minden alkalom, amikor kiállunk az embertelenség ellen, amikor nemet mondunk a gyűlöletre, a közönyre, a kirekesztésre, talán elrettenti a sötét erőket, amelyek sajnos most is itt vannak.” Fölidézte Littmann Jánoska történetét, aki 1944. június 13-án született már a gettóban, és két héttel később meghalt, valószínűleg már az Auschwitzba tartó vonaton, a 10 éves Kálmán Gabiét, aki rettegésben gyermekéveinek meghatározó részét hamis papírokkal bujdosva tölti g Budapesten, és Kertész Gyuriét, aki munkaszolgálatosként az ukrajnai hómezőkön temeti el egyetlen testvérét.

– Sorolhatnám még ezeket a megrázó emberi sorsokat, hiszen nem egyediek. Közülük ma már senki sem él. 81 év telt el azóta – mondta Magóné Tóth Gyöngyi, aki később a 10 éves koráig Kalocsán élt Kálmán Gábor filmrendező visszaemlékezését is idézte az egyik napról a másikra megváltozott hangulatól, az üldöztetésről, kirekesztésről és megveretésről.

Fölidézte Eisenhower tábornok Buchenwald felszabadításakor mondott szavait: „Amit láttam, az minden képzeletet felülmúlt”, majd rámutatott, hogy ma is vannak, akik azt tagadják.

Képgaléria megtekintése (17 db kép)

A szónok kijelentette: kötelességünk az emlékezés, hogy a fiatalabb nemzedékek is megértsék, hová vezethet az előítélet, a gyűlölet, a némaság, és kötelességünk kimondani, hogy

AMI TÖRTÉNT, AZ NEM TÖRTÉNHET MEG ÚJRA, SE KALOCSÁN, SE MÁSHOL A VILÁGON!

Emlékezzünk ma együtt nemcsak a veszteségre, hanem az emberi méltóságra is. Arra a bátorságra, amellyel egyesek szembeszálltak a gonosszal. Arra a reményre, amely még a legsötétebb időkben is élt. (…) Álljunk ki az igazságért, az emlékezésért, az emberiességért, ma, holnap, és minden nap!” – zárta beszédét dr. Magóné Tóth Gyöngyi.

A szembenézés sokáig elmaradt

Beszédet mondott Fináli Gábor rabbi is, aki szerint boldogok lehetünk, hogy ma nem kell a 81 évvel ezelőtti világ rettenetét átélni, ahogyan azért is, mert emlékezhetünk. Ez a háború utáni időkben sem volt így sem nálunk, sem Nyugaton, a szembenézés sokáig elmaradt. Mindössze 6000 embert büntettek meg, őket sem minden esetben kellő szigorral, szemben a majdnem hatmillió áldozattal, aminek az volt a fő oka, hogy a náci rendszer bűneiben osztozók később is a német gazdaságnak jeles képviselői voltak, sőt a háborús bűnösöket, kollaboránsokat még a tengeren túl is felhasználták, például az egykori ukrán SS-terroristákat felhasználták arra, hogy a Szovjetunióban robbantásokat hajtsanak végre, vagy a francia ellenállást leverő Lioni hóhérral „vadásztatta le” a CIA Che Guevarát.

De a háborúból ls a holokausztból is hasznot húzott például az IBM, amelynek a számítógépben tartották nyilván a zsidó foglyok karjára tetovált számot, de az üzleti és politikai életből ismert jó nevű családok is „sárosak voltak”. A szembenézés elmarat, mert nem akarták beismerni, hogy szinte mindenki bűnös. Ki kellett halnia annak a generációnak, ahhoz, hogy megkezdődhessen a történtek őszinte feldolgozása – vélekedett a rabbi.
Ezért a holokauszt-emlékművek és az eseményeket feldolgozó művészeti alkotások is a ’80.as ’90-es évektől szaporodnak meg.

Képgaléria megtekintése (17 db kép)

A Fináli Gábor arra is emlékeztetett: a világháború után a menekülthelyzetet kezelő nemzetközi szervezet a világ egyetlen országában sem talált befogadóra a több mint negyedmillió menedékkérő zsidó részére.
Az antiszemitizmusnak voltak ugyan középkori gyökerei, de a meghurcoltatás és az azt követő kirekesztettség döntötte meg végleg azt a korábbi meggyőződést, hogy a zsidóság otthonra találhat Európában. Ezért sokan az elvándorlást választották az új világ felé, vagy a korábbi Palesztina felé, vagy „radar alá süllyedve” az asszimiláció mellett döntöttek.
A zsidó menekültek sorsa, „Európa kiüresedése” így a jelenlegi Közel-keleti feszültségekkel is összefügg. Az első világháborút megelőzően, vagy a numerus clausus bevezetése előtt ugyanis Magyarországon és Európában az itt élt tízmilliós zsidóságnak kevesebb mint 10%-át foglalkoztatta a cionizmus gondolata – mutatott rá többek között Fináli Gábor rabbi.

Képgaléria megtekintése (17 db kép)

A megemlékezés zárásaként dr. Bagó Zoltán polgármester és dr. Magóné Tóth Gyöngyi Kalocsa Város Önkormányzata nevében koszorút helyezett el az emlékmű lábazatán, majd a megjelentek -élükön a Mazsihisz küldöttségével – az emlékezés kavicsaival járultak a kalocsai áldozatok neveit őrző gránittáblához.

A megemlékezés után az egybegyűltek a Városi Szinházban az Egyszer volt / There was once című filmet tekinthették meg.