Hazánkban 2000. óta február 25-én emlékezünk meg a kommunizmus világszerte százmilliós nagyságrendűre becsült számú halálos áldozatáról és megszámlálhatatlan sanyargatott, bebörtönzött, megkínzott üldözöttjéről, ketté tört életekről. A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja kijelölésekor azért esett a választás február 25-ére, mert 1947-ben e napon hurcolták el Kovács Bélát, az FKGP főtitkárát, ami a demokratikus viszonyok felszámolása és a totális kommunista diktatúra kiépítése felé vezető út első nyíltan erőszakos, törvénytelen lépése, a bolsevik terror első egyértelmű megnyilvánulása volt.
Az emléknapon, pénteken délután négy órától a régi postával szemközti ’56-os emlékparkban tartották meg Kalocsa Város Önkormányzata koszorúzással egybekötött megemlékezését. A Kalocsai Innovációs és Közművelődési Központ (KIKK) szervezte megemlékezés– miután Kállai Sándor narrátor, a KIKK munkatársa köszöntötte az egybegyűlteket – a Himnusz közös eléneklésével vette kezdetét, és a Szózat hangjaival zárult.
Az alkalom ünnepélyességét emelte Baranyai Dominik, a kalocsai Szent István Gimnázium 11.C osztályos tanulója, aki az ünnepély felütéseként Faludy György Búcsú Recsktől című versét szavalta el.
A továbbiakban Schmidt Rajmund önkormányzati képviselő mondott emlékező beszédet.
A kommunizmus hamis voltára rámutatva elmondta:
A kommunista rendszer ígérete az volt, hogy az emberek egyenlő feltételekkel élnek, és a vagyonbeli különbségeket eltörlik. Ezzel szemben valójában a kommunizmus a szabad véleményalkotás és a szólásszabadság korlátozását, az emberek jogainak megsértését és a szabadságjogok hiányát jelentette.”
A kommunista rendszerek alatt az emberek nem mondhatták el véleményüket, és akik ellenkeztek a rendszerrel, eltávolították – bebörtönözték vagy kivégezték –, és sokan vesztek oda kényszermunkatáborokban is, ahol gyakran éheztek és szenvedtek.
Mintegy 100 millió áldozat
MINTEGY 100 MILLIÓRA BECSÜLJÜK A KOMMUNIZMUS ÖSSZES HALÁLOS ÁLDOZATÁNAK SZÁMÁT.
Ebből – a szovjet területeket nem számítva –
mintegy egymillióan halhattak meg Kelet-Európában. De vajon magyar területeken mennyien? És vajon mennyi ember életébe avatkozott bele közvetlenül e terrorgépezet? (…) történészek szerint nincs olyan magyar család, melyet ne sújtott volna valamilyen módon a kommunista diktatúra.” – mondta Schmidt Rajmund, hozzátéve: ezért a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján nemcsak azokról kell megemlékeznünk, akik életüket vesztették a kommunista rémtettek nyomán, hanem a terror túlélőiről is, valamint azokról is, akik családtagjaikat vesztették el.
Kötelességünk emlékezni azokra, akik életüket áldozták azért, hogy mások szabadságát megvédjék! E nap emlékeztessen bennünket arra, hogy az emberi jogok, a szabadságjogok alapvető fontosságúak, és emellett ki kell tartani! – zárta gondolatait a megemlékezés szónoka, majd Kalocsa Város Önkormányzata nevében koszorút helyezett el az ’56-os Emlékkőnél.
Ezt követően az összegyűlt emlékezők mécseseket gyújtottak az áldozatok emlékére.