A magyarországi németek szervezett elhurcolására emlékezünk – „A szerencsétlenség napja a hajósi svábok számára.”

„1947. július 22-n megint Hajóson járt a Telepítő- és Leltárbizottság. Most azok kerülnek sorra, akiknek magyar a nemzetisége és német az anyanyelve. Folytatódik tovább a kitelepítés. Aug.15-én kifüggesztették a városházán azoknak a nevét, akiknek az első tránszporttal kell menni. Pakoljanak össze. Fejenként 100 kg-ot vihetnek az emberek. Készüljenek össze aug. 17-én reggel 7 órára, kocsival elszállítják majd őket Kecelre a vasútállomásra, onnan pedig Németországba. De az emberek mind elmenekültek.
1948-ban január 28-a megint a szerencsétlenség napja hajósi svábok számára. Az embereket mind behajtották a városházára, és akik a listán szerepeltek, azokat a telepítő rendőrök még aznap elszállították a kalocsai vasútállomásra. Ezzel a legutolsó tránszport indult el Hajósról, éjjel 11 órakor, és másnap onnan Budapestre a lágerbe, a Károly laktanyába, és onnan folyamatosan Németországba. Sokidős embert és gyermeket hagytak itthon.
Február 29-én megint elvittek néhány családot a budapesti lágerbe.”
A kitelepítés úgy zajlott, hogy a hajósi községházán felolvasták a telepítési listát, a családok sorszámot kaptak, majd egy különálló, a kitelepítendők számára elkülönített házban gyűjtötték össze őket. Voltak olyanok, akik megpróbáltak elbújni, elmenekülni az eljárás elől, ám ez csak keveseknek sikerült. Még a betegágyból is kihúzták az embereket, ha valaki nem jelent meg a hivatalban, a házából hurcolták el.

Forrás: Bereznai Zsuzsanna, Schőn Mária Könnyek Népe