A mohácsi vészre emlékezett Kalocsa –Bábel Balázs: „Akkor még Európában volt keresztény összetartozás, ami ma egyáltalán nincsen”

Idén is a korábbi években kialakult hagyományok szerint emlékezett meg Kalocsa a Tomori Pál kalocsai érsek vezette mohácsi csatáról a Szentháromság téren álló Tomori Pál szobornál.

A megemlékezés a díszőrség bevonulásával és helyfoglalásával, valamint nemzeti hagyományaink jegyében a Himnusz közös eléneklésével vette kezdetét, majd dr. Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek-metropolita mondott megemlékező beszédet.

Képgaléria megtekintése (39 db kép)

Az érsek rámutatott, hogy napjainkban gyakran kétségeket fogalmaznak meg a mohácsi csata jelentőségét illetően, kisebbítve az elszenvedett veszteségeket, sőt a török hódoltság időszakát is a valóságnál kedvezőbb színben tüntetik föl, mondván, a fölszabadító hadak pusztították el az Alföld lakosságát. Az igazság azonban az, hogy a mohácsi csata lefejezte a középkori királyságot, élén II. Lajos királyunkkal és az akkori vezetőkkel, ami akkor egyet jelentett az egyházi vezetéssel: öt püspök, két érsek és még sok más egyházfi ott veszett a több ezer keresztény áldozat között.

Fontos kiemelnünk, hogy keresztény áldozatok között, mert akkor még Európában volt valami keresztény összetartozás, ami ma egyáltalán nincsen”Tudjuk, hogy az akkori hadseregben egyaránt harcoltak magyarok, csehek, lengyelek és németek is, és a pápa is nagyban segítette a keresztények ellenállását és küzdelmét – mutatott rá a szónok, majd hogy mit jelentett utána a 150 éves hódoltság időszaka, azzal jellemezte, hogy fölidézte:nem sokkal a csata után Szulejmán elfoglalta egy időre Budát, kifosztotta, és kétszázezer magyar foglyot vitt el. Akkor vitte el azokat a kandelábereket is, amelyek az Hagia Sophia mellett állnak ma is – amely volt keresztény templom, később mecset, majd múzeum és most újra mecset –, a következő másfél évszázadban pedig az Anglia népességével vetekedő négymilliós magyarság negyedére apadt. Ezért a kényszer hozta a nemzetiségek betelepítését, miközben a magyarság olyan vérveszteséget szenvedett, amit a mai napig sem tudott kiheverni.
Szekfű Gyula történészt idézve kijelentette:

HA NINCS MOHÁCS, NINCS TRIANON.

Ezért most Trianon száz éves évfordulóján különösen emlékeznünk kell, amikor keressük a közelebbi és távolabbi okokat, amelyek az igazságtalan békediktátumhoz vezettek – vélekedett a szónok, aki a távolabbi, egyben legsúlyosabb okokat a mohácsi csatában és a török hódoltságban jelölte meg, amit nem szabad elfelejtenünk. Ám ez nem jelenti azt, hogy a mai török néppel viszálykodva kellene élnünk – fogalmazott Bábel Balázs. Ugyanakkor tény, hogy a magyar katolikus egyházat „lefejezték”, majd a reformáció idején szinte meg is szűnt a katolikus egyház az Alföldön, hiszen „ha megverik a pásztort, elszéled a nyáj”.

Képgaléria megtekintése (39 db kép)

Reményik Sándorról, mielőtt a Mohács után című versét előadta volna, az érsek előrevetette, hogy bár evangélikus lelkész fia volt, szimpatizált a katolikus egyházzal és annak főpapjaival, ugyanakkor szemléletében megvan a predestináció, a fátum is, hogy talán mindennek így kellett történnie.
A szónok azonban úgy vélekedett erről:

megengedte az Isten, hogy ezt elszenvedjük, de a vértanúk emléke, akik kifejezetten hirdették magukról, hogy a keresztény hitért, Krisztus vallásáért és a hazáért halnak meg, azt bizonyítja, hogy ők nem sodródtak a történelemmel, hanem vállalták nehéz sorsukat, megtéve, amit a haza követelt.”Hőseink nem alkudoztak a törökkel, nem kötöttek kompromisszumot, nem mondták, hogy a csata után majd mindenkinek állítsanak emléket, ahogyan Magyarországon ezt megtették, egyszerre állítva szobrot Zrínyi Miklósnak és Szulejmánnak – mondta Bábel, hozzátéve: ehelyett Perényi Miklós váradi püspök követeket küldött Rómába, hogy „a 24.000 magyar vértanúnak elkezdhetik a boldoggá avatását”.

ŐK NEM ALKUDOZTAK, HANEM ÉLETÜKET IS FÖLÁLDOZTÁK, PEDIG SENKINEK NAGYOBB SZERETETE NINCS, MINT AKI ÉLETÉT ADJA FELEBARÁTAIÉRT

– fogalmazott Jézussal szólva Bábel Balázs, majd elmondta Reményik Sándor föntebb említett, a csata 400. évfordulójára írott versét.

A király szőke fején a sisak,
Tomory vasmarkában a kereszt,
Maroknyi had halálra szánt szíve:
Irgalmat nem találtak.
Mohács felett olyan csillagok álltak.

Testvér, ne kérdezd, hogy ki volt hibás,
Főúr, főpap, jobbágy vagy köznemes?
Mindenki bűnös volt és senki sem,
Hidegen hirdették a csillagok:
E nemzedéknek nincsen kegyelem.

E nemzedék lelkében meghasonlott,
És azért érett meg a lehullásra:
Teste darabokra vágattassék,
Szegeztessék az idő kapujára.
Órája ütött és napja leszállt.

Éjszaka jön, százötven éves éj.
S ki éjben születik majd, mit csináljon?
Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,
S a sírba is reménysugárral szálljon,
Ha könnyel sózott kenyerét megette.

Mert változnak a csillagok felette.

A mai csillagállás alatt kötelességünk az emlékezés, a főhajtás a vértanúk előtt – jelentette ki a szónok továbbfűzve a vers gondolatmenetét, így zárva gondolatait:

Példájuk adjon erőt keresztény hitünk védelmére és a hazaszeretetre.”
A beszéd elhangzása után a megemlékezés koszorúzással folytatódott.
A Tomori Pál szobor lábazatán az emlékezés, a tisztelet és kegyelet virágait és koszorúit helyezték el az egyházmegye,a város, annak több civilszervezete, valamint a több Tomori Pál nevét viselő szervezet és intézmény, illetve egyházmegyei fenntartású iskoladelegáltjai, így a

• a Kalocsa-kecskeméti főegyházmegye
• Kalocsa város önkormányzata
• Kalocsa Jövőjéért Egyesület
• a 101. számú Tomori Pál cserkészcsapat
• a kiskunmajsai Tomori Pál Gimnázium, Technikum és Kollégium
• a géderlaki Szent László Iskola és Óvoda
• A Kalocsai Lokálpatrióta Egyesület

küldöttei.

Képgaléria megtekintése (39 db kép)

A koszorúzás és a díszőrség levonulása után a megemlékezés a Szózat közös eléneklésével ért véget. Ezt követően az egybegyűltek a Nagytemplomba vonultak, ahol Bábel Balázs mutatott be érseki szentmisét.