A nemzeti összetartozás napját ünnepeltük – A városi megemlékezésen Kúla delegációja is jelen volt

Az ünnepélyen Valka Károly vezetésével képviseltette magát Kúla testvérvárosunkból érkezett delegáció is, akik az ünnepély végén koszorút helyeztek el az emlékmű lábazatán, amit megelőzően városunk nevében dr. Bagó Zoltán polgármester és az ünnepi szónok, Király Róbert képviselő is megkoszorúzta az emlékművet.

Az ünnepséget nemzeti hagyományaink szerint a Himnusz és a Szózat hangjai keretezték, melyeket ezúttal a Kalocsa Kamarakórussal együtt énekelhettek a megjelentek. Az énekkar az alkalom ünnepélyességéhez azzal is hozzájárult, hogy zenei bevezetésként két kórusművet, előbb a Kaláka együttes Vonzások című számnak feldolgozását, majd Kodály Zoltán Horatii Carmen című darabját adta elő.

Képgaléria megtekintése (19 db kép)

A továbbiakban Király Róbert önkormányzati képviselő osztotta meg ünnepi gondolatait.
Felütésképpen Reményik Sándor Erdély magyarjaihoz című verséből idézett, amelyben a költői üzenet, „mint vészjóslat, már 1918 októberében megérezte a trianoni tragédia fenyegetését, a rövidesen bekövetkező rombolást, hiszen ekkor még előtte voltunk Károlyi Mihály tényleges hatalomátvételének és a belgrádi megaláztatásának, a kommunisták puccsszerű hatalomra jutásának, ahogyan ők nevezték: a Tanácsköztársaságnak, a Felvidéket elárasztó cseh-, és a Győrig terjedő román megszállásnak és fosztogatásnak, Horthy Miklós és a Nemzeti Hadsereg bevonulásának.”

A diktátum következményeit így foglalta össze:

Négyévnyi háborús pusztítás és pusztulás után további szenvedéssel teli évek következtek, melyben ugyan lassan elcsitultak a harci zajok, elhallgattak a fegyverek, ám valójában még súlyosabb következményekkel, máig tartó és más módon kibékíthetetlen és elviselhetetlen ellentmondásokkal terhelődött meg nem csupán a Kárpát-medencei magyarság, de egész Európa sorsa.” Fölidézte: 1920. június 4-én 16 óra 32 perckor a versailles-i Nagy-Trianon kastély folyosóján a Magyar Királyság nevében Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter és Drasche-Lázár Alfréd államtitkár, rendkívüli követ aláírta a trianoni békeszerződést.

Békeszerződésnek hívták, de nekünk magyaroknak ez inkább egy békediktátum, ami a történelmi Magyarország fölosztását rögzítette. Az akkori Magyarország népessége öt, a mai állapot szerint nyolc államban találta magát. Az összmagyarság alig kétharmada, 7,6 millió fő maradt és ezzel együtt történelmi és kulturális emlékhelyeinek nagy részét is elvesztettük.” – mutatott rá Király Róbert, aki szerint sokáig lehetne sorolni Trianon igazságtalanságát bemutató tényeket

négyzetkilométerek százezreiről, ezernyi folyam- és vasútkilométerről, hihetetlen mennyiségű elrabolt ingó- és ingatlan vagyonról, infrastruktúráról és főleg a 3,5 millió magyar emberről, akik egy tollvonással idegenbe szakadtak.”

Képgaléria megtekintése (19 db kép)

A trianoni békét Király Róbert erőszakos, egyoldalúan kényszerített diktátumnak mondta, amely megtagadta mindazon elveket, melyek nevében született.

Mégis azt kell, hogy mondjam: ünnepelni gyűltünk itt össze! A több mint 1000 éves történelmünk alatt mi magyarok példa nélküli állhatatosságról és életerőről tettünk tanúbizonyságot. Megannyi sorscsapás sem volt elég erős ahhoz, hogy megingassa a magyarságot az összefogásba vetett hitében.” A szónok rámutatott: ez az ünnepnap is a nemzetnek államhatárok feletti összetartozását szolgálja, ahogyan a kúlai táncosok szereplése Kalocsán, vagy a székelykeresztúri cserediákok budapesti kirándulásai, balatoni fürdőzései a kalocsai gyerekek erdélyi útjai.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy az összetartozunk közös felelősséget is jelent, mert „Minden magyar felelős minden magyarért” – idézte Antall Józseftől.

Nagy szükség van arra, hogy érezzék az erdélyiek, a kárpátaljaiak, a felvidékiek, a vajdaságiak, hogy mi, magyarok összetartozunk, segítjük egymást, számíthatunk egymásra!” Kijelentette: ezt a mostani erdélyi árvíz, a parajdi sóbánya szörnyű katasztrófája is jól igazolja.
Úgy vélte: a XXI. századi magyarság legfontosabb feladata a nemzeti tudatosságunk, hogy megőrzése, és ennek összekovácsoló erejével biztosítani lehet a teljes Kárpát-medencei magyarság szülőföldjén való boldogulását, lelki és anyagi erejének összpontosítását.
Példaként állította elénk Vajdaság, Erdély, Kárpátalja és a Felvidék magyarjait, akik a legádázabb időben is képesek voltak megőrizni anyanyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat.

Mert addig vagyunk magyarok, amíg magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, és magyarul tanulunk!” Úgy vélte, a politika most szembe megy e jogos törekvéssel, megosztani próbál, szembe állítani magyart a magyarral. Digitális harcosok, trollhadseregek ásnak árkokat közénk, és törvények születnek, hogy egyeseket ki lehessen közösíteni, másokat el lehessen nyomni vagy hallgattatni. Ezzel szemben azt javasolta hallgatóságának:

Fogjuk meg egymás kezét, a piros-fehér-zöld mindenki szívében jelentse ugyanazt: ’Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! Magyarnak lenni nagy szent akarat, mely itt reszket a Kárpátok alatt.’ ” Gondolatait a szónok azzal zárta: Trianon legfontosabb tanúsága az, hogy bár ez lehetett a XX. századi magyarságunk legfájóbb eleme, ahol háborúk, és az emberi sorsokat felülíró politikai önkényuralmak mérhetetlen szenvedést okoztak kis hazánkban és a Kárpát-medencében, de az csak rajtunk múlik, hogy a XXI. században ne így legyen!

Mert nincs határon belüli és határon kívüli magyar ügy, egyetlen magyar ügy létezik, ezért ennek jegyében kell szellemi, lelki és anyagi erőforrásainkat összpontosítani. 
Isten áldja önöket, Isten óvja Magyarországot!” – zárta beszédét Király Róbert.

Képgaléria megtekintése (19 db kép)