A trianoni békediktátum emléknapján a nemzeti összetartozásunkat ünnepeltük – Koszorúzás és megemlékezés az Országzászló emlékműnél

A Magyar Országgyűlés Kövér László (Fidesz) és a kalocsai választókerület akkori képviselője, Semjén Zsolt (KDNP) kezdeményezésére 2010. május 31-én iktatta törvénybe a nemzeti összetartozás napját, amelyet az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napjára, június 4-ére időzítettek, és azóta országszerte és a trianoni határon kívül rekedt magyarlakta területeinken is megünnepelnek.
Sólyom László köztársasági elnök 2010. június 3-án írta alá a törvényt, amely másnap, az igazságtalan békediktátum kerek 90. évfordulóján lépett hatályba.
A törvény kimondja:

a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”
EZZEL AZ ORSZÁGUNK MEGCSONKÍTÁSÁNAK KESERŰSÉGÉT AZ EGYMÁSÉRT ÉRZETT FELELŐSSÉG, A KÖZÖS TÖRTÉNELEM, KÖZÖS ANYANYELV ÉS KÖZÖS KULTÚRA ÜNNEPÉVÉ EMELTÉK.

De természetesen a megemlékezéseken ezután is hangot kap a történelmi igazságtalanság elfogadhatatlanságának hangsúlyozása.
Így volt ez Kalocsán is, ahol az Asztrik téren található Országzászló emlékműnél a liszt Ferenc AMI szólóénekes növendékeinek közreműködésével tartottak megemlékezést, amelyen részt vett, és az ünnepség végén városunk elöljárói mellett koszorút helyezett el az emlékmű lábazatán Judák Zsolt országgyűlési képviselő, valamint Kalocsa vajdasági testvérvárosa, Kúla képviseletében Valka Károly, a Kúlai Népkör Magyar Művelődési Központ alelnöke is.

Képgaléria megtekintése (19 db kép)

Nemzeti hagyományaink szerint a megemlékezést a Himnusz és a Szózat közös eléneklése keretezte. Az alkalom ünnepélyességét a Liszt Ferenc AMI magánének tagozatának növendékei, Kerekesné Geri Zsuzsanna tanítványai műsora teremtette meg. Kocsis Hajnal, Sipos Vivien és Hortobágyi Lilla az „A csitári hegyek alatt” kezdetű népdalt és a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” című dalt, Vincze Zsigmond (zene) és Kulinyi Ernő (szöveg) szerzeményét adták elő, majd Budai Viktória, a Schöffer Gyűjtemény gyűjteményvezetője mondott beszédet.

Képgaléria megtekintése (19 db kép)

Vannak napok egy nemzet életében, amelyek túlmutatnak a történelemkönyvek lapjain. Olyan napok, amelyek nem csupán múltbeli eseményekre emlékeztetnek bennünket, hanem arra is, kik vagyunk, honnan jöttünk, és milyen felelősséget viselünk egymásért. Június 4-e ilyen nap”

– kezdte beszédét Budai Viktória, fölidézve, hogy százhat évvel ezelőtt, 1920. június 4-én, a versailles-i Nagy-Trianon-kastélyban aláírt békediktátum következtében

MAGYARORSZÁG ELVESZÍTETTE TERÜLETÉNEK MINTEGY KÉTHARMADÁT ÉS LAKOSSÁGÁNAK JELENTŐS RÉSZÉT.

Területek szakadtak el, közösségek kerültek új államhatárok mögé, családok, települések, emberi kapcsolatok váltak szét. Kevés olyan történelmi esemény van, amely ilyen mély nyomot hagyott a magyar nemzet emlékezetében”
– mondta a szónok, aki azonban arra is rámutatott, hogy a nemzeti összetartozás napja nem csupán a veszteségről szól, hiszen az Országgyűlés 2010-ben épp azért nyilvánította június 4-ét a nemzeti összetartozás emléknapjává, mert

„A TÖRTÉNELEM EGYIK LEGNAGYOBB TRAGÉDIÁJÁRA ADOTT VÁLASZ NEM LEHETETT SEM A FELEJTÉS, SEM A REMÉNYTELENSÉG. EZ A NAP ANNAK FELISMERÉSÉRŐL SZÓL, HOGY A MAGYAR NEMZET KÖZÖSSÉGE TÖBB ÉS TÁGASABB, MINT AZ ÁLLAMHATÁROK RENDSZERE.”

Képgaléria megtekintése (19 db kép)

A huszadik század viharai ellenére megmaradt a nyelv, megmaradt a kultúra, megmaradtak a hagyományok, és megmaradt az egymás iránt érzett felelősség is, ami láthatatlan kötelékként köti össze a Kárpát-medence és a világ magyarságát.

Ma tisztelettel gondolunk az erdélyi, felvidéki, vajdasági, délvidéki, kárpátaljai, őrvidéki és muravidéki magyarokra, akik nemzedékeken át őrizték nyelvüket, kultúrájukat, identitásukat”
– hangsúlyozta Budai Viktória, aki úgy fogalmazott: a történelem rajzolhat határokat a térképekre, de a kultúra, egy népdal, egy vers nem áll meg az országhatárnál, nem kér útlevelet, egy hímzésminta, egy templom harangszava, egy közösen őrzött hagyomány nem válik idegenné attól, hogy politikai határok választják el az embereket, ugyanis a kultúra a közös emlékezet nyelve.

Kalocsa különösen jó példa erre, hiszen városunk évszázadok óta a magyar kultúra, az oktatás, az egyházi és a művészeti élet fontos központja. Ugyanakkor az itt született és továbbadott értékek arra tanítanak, hogy a közösség ereje nem csak az intézményekben, épületekben rejlik, hanem az emberekben, akik megőrzik és továbbadják azokat.

A szónok rámutatott: a nemzeti összetartozás napja nem a múlt fogságába zár bennünket, hanem a jövő felé fordítja tekintetünket. Emlékeznünk kell a történelem fájdalmas eseményeire, de azt is föl kell ismernünk, hogy elődeink a legnehezebb időszakokban sem mondtak le közösségeikről, hitükről.
Kijelentette:

Az összetartozás nem pusztán érzelem: cselekvő felelősség. Felelősség anyanyelvünkért, kulturális örökségünkért, közösségeinkért és egymásért. Felelősség azért, hogy az utánunk következő nemzedékek számára is továbbadhassuk mindazt, amit elődeinktől örököltünk.”
Ez a nap arra emlékeztet bennünket, hogy a nemzetet nemcsak a közös múlt köti össze, hanem a közösen őrzött kultúra, az egymás iránt érzett szolidaritás és a közös jövőbe vetett hit is – mutatott rá Budai Viktória, aki méltóságteljes emlékezésre és olyan jövő építésére hívott, amelyben a kultúra és az emberi méltóság továbbra is összeköt bennünket.

„MERT VÉGSŐ SORON EGY NEMZETET NEMCSAK A KÖZÖS EMLÉKEZET TART ÖSSZE, HANEM AZ A KÖZÖS AKARAT IS, HOGY EGYÜTT FORMÁLJA A JÖVŐJÉT.”

Képgaléria megtekintése (19 db kép)

Az ünnepi beszéd elhangzása után városunk képviseletében az emlékművet megkoszorúzta dr. Bagó Zoltán polgármester, Kákonyi István önkormányzati képviselő, egyházügyi tanácsnok és Valka Károly közösen koszorúzta meg az emlékművet, majd Judák Zsolt országgyűlési képviselő helyezte el koszorúját az Országzászló emlékművet, amely elé a Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat koszorúját is elhelyezték.