Az 1919 júniusán történteket Romsics Imre, a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója foglalta össze. Az egykori jezsuita rendház falán található emléktáblánál az önkormányzat küldöttei koszorút, az emlékezők virágokat helyeztek el az áldozatok tiszteletére.
A Kalocsai Innovációs és Közművelődési Központ (KIKK) szervezte ünnepség hagyományaink szerint a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, és a Szózat hangjaival zárult, irodalmi felütésként pedig Kállai Sándor, a KIKK munkatársa szavalta el Reményik Sándor Ahogy lehet című költeményét a Kalocsai Néplap Online szerint.
A továbbiakban Romsics Imre múzeumigazgató mondott emlékező beszédet, a tőle megszokott alapossággal foglalva össze a történelmi eseményeket, melyet önálló cikkben foglaltak össze.
A beszédet követően Kalocsa Város Önkormányzata nevében Simon Zoltán alpolgármester, Romsics Imre, valamint dr. Kiss Csaba jegyző főhajtása mellett Kákonyi István önkormányzati képviselő koszorút helyezett el az emléktáblánál, majd városunk hagyományait követve az egybegyűlt emlékezők fehér szegfűket kötöttek a fákra az áldozatok emlékére.
Bár több mint száz év eltelt, az emlékezők között még mindig volt, aki családtagját gyászolta: az egyik áldozat, Gallina Zoltán unokája megosztotta a nagyapja történetét, melyet a Kalocsai Néplap Online felületén olvashatnak!
A megemlékezésen készült fotógalériánk megtekintéséhez kattints az alábbi képre!