Hetvenöt éve történt - Kalocsa történetének sötét foltjára emlékeztek és emlékeztettek

A város történetének hetvenöt évvel ezelőtti, sötét fejezetét megidézve Radnóti Miklós „Erőltetett menet” című költeményét szavalata el Lakatosné Jambrik Ibolya, a Kalocsai Thália Társulat vezetője. Ezután a rendezvény szónoka, dr. Magóné Tóth Gyöngyi, a Kalocsai Kulturális Központ és Könyvtár igazgatója osztotta meg gondolatait a megjelentekkel.

- Szomorú nap június 18. Kalocsán. Hetvenöt évvel ezelőtt e napon körülbelül 600 embert hajtottak végig a főutcán és vittek el a szegedi gyűjtőtáborba. Tíz éve ez a nap a kalocsai zsidóság emléknapja. 2009-ben kétnapos megemlékezést tartottunk a városban a 65. évforduló alkalmából. Hazahívtuk azokat az embertársainkat, akik túlélői voltak ennek a szörnyűségnek és ma szerte a világban élnek, éltek. Itt voltak hatvanan Amerikából, Kanadából, Izraelből és Budapestről.

Azon a napon állítottuk ezt az emléktáblát, amelynél azóta minden esztendőben megemlékezünk – hangzottak az intézményvezető szavai, felidézve, hogy a kalocsai tábla eredetijét a rezsim túlélői állíttatták anno a zsinagóga falára, amelyet aztán megvett a városi tanács és később a Nagy Lajos Könyvtárrá alakította, az emlékmű pedig eltűnt róla.

Magóné visszaemlékezett arra, hogy New Yorkból tudta meg, hogy a Kozma utcai zsidótemetőbe kerültek a keresett táblák, amelyek mozdíthatatlan állapotban voltak, ezért az akkori városvezetés úgy döntött, hogy az eredeti emlékművek pontos mását állíttatja fel a volt zsinagóga szomszédságában, a Fényi Gyuláról elnevezett emlékparkba.

– Eltűnt egy körülbelül 1000 fős közösség Kalocsáról, róluk szól a kutatásom nyomán írott „Zsidók Kalocsán és környékén” című könyvem, illetve az ezen munkát dokumentáló „Egyszer volt” című film, amelyet ma, a diszkrimináció ellenes napon le is vetítettünk a színházban. Ezt a napot két, a történelem során sokat bántott etnikumnak szenteltük – folytatta az igazgató. - Az egyik a zsidó, a másik a roma etnikum. Mindketten megélték a holokausztot.

Őszintén kívánjuk, hogy ez a dolog soha többé ne fordulhasson elő ebben az országban! Ne higgyük azt, hogy ilyen ma nem történhet! Gondoljunk csak a két évtizede zajlott délszláv háborúra, ami azt üzeni, hogy nagyon kell vigyáznunk Európa törékeny békéjére – így Magóné, majd a könyvében megírt tíz kalocsai zsidó család egyikének, a Kohn (később Kovács) családnak a történetéből olvasott fel szemelvényeket, végül a városvezetés és a helyi civil szervezetei koszorút, mécseseket és kavicsokat helyeztek az emléktábla lábazatához.