A kalocsai zsidóság elhurcolásának hetvenkettedik évfordulója tiszteletére az egykori zsinagóga melletti Fényi Gyula parkban a Kulturális Központ és Könyvtár szervezésében tartottak megemlékezést június 17-én, pénteken délután. Beszédet Bolvári Ferdinánd önkormányzati képviselő mondott, Póli Róbert pedig Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat című versét szavalta el.
Bolvári Ferdinánd előbb történelmi tények, adatok felidézésével, majd személyes tapasztalatok elbeszélésével kötötte le hallgatósága figyelmét.
Beszédében egészen az 1840-es évekig nyúlt vissza, amikor azután, hogy a zsidók teljes letelepedési és foglalkozási szabadságot kaptak, már nem csak a környező településeken, hanem Kalocsán is egyre többen életvitelszerűen éltek. Számuk 1899-re érte el a maximumot, 973-at.
Felidézte, a zsidó emberek teljes beilleszkedésre törekedtek, polgárvárost építettek, házaik, üzleteik ma is Kalocsa városképének meghatározói. Aktívan részt vállaltak a közélet alakításában, sokan közülük jogi, orvosi, bankári pályát választottak, vagy kereskedőnek álltak.
Az akkori békés egymás mellett élést a megemlékezésnek helyet adó Fényi Gyula park melletti zsinagóga 1861-es megépítése is bizonyítja, amelyhez Kunszt József kalocsai érsek ingyen adta a téglát.
Forrás: Borbély-Juhász Ágnes / KALOhírek
Az I. világháború kitörése aztán lezárt egy korszakot életükben, feléledt az antiszemitizmus, a zsidóellenesség. 1920-ban megalkották a zsidóság egyetemi felvételi arányát korlátozó numerus clausust, majd jött az első, a második, és a harmadik zsidótörvény, és később is sorra születtek a korlátozó szabályozások, mígnem egyre többen tértek át az izraelita vallásról a katolikusra.
Ahogy azt Bolvári felelevenítette, Magyarország II. világháborúba történő belépését követően a közvélemény a zsidókat hibáztatta minden rosszért, a következő években módszeresen megfosztották őket állampolgári jogaiktól, emberi önérzetüktől, vagyonuktól.
Miután a németek 1944. március 18-án megszállták hazánkat, Horthy Miklós kormányzó miniszterelnöknek a németbarát zsidógyűlölő Sztójay Dömét nevezte ki, a belügyminiszter pedig Jaross Andor lett, aki államtitkárai, Baky László és Endre László segítségével megszervezte a zsidók deportálását.
Forrás: Borbély-Juhász Ágnes / KALOhírek
Az emléknap szónoka miután szélesebb történeti összefüggésbe helyezte az eseményeket, a helyi zsidóság sorsára tért. Elmondta, Kalocsán 1944 áprilisában két gettó helyét jelölték ki: egyiket a mai Jávor udvar területén a Kalocsa környéki zsidóknak, a másikat a Tomori utcában a kalocsaiaknak. A beköltözés határideje június 1-je volt. A gettó lakói június 18-án meneteltek a vasútállomásra. Először a szegedi gyűjtőtáborba vitték őket, többségüket onnan Auschwitzbe. Csak kevesen tértek haza, Kalocsa és környéke vesztesége mintegy 400 fő volt.
A történelmi tények felidézése mellett a képviselő napjaink történéseire irányította a figyelmet.
– Ismét fölütötte fejét az antiszemitizmus. Napjainkban elnyomja még a menekültkérdés, de sokan azért is a zsidókat teszik felelőssé. A zsidóság elleni gyűlölet szinte kipusztíthatatlannak tűnik, olyan, mint a kertben a tarack. Mélyen elvágjuk a gyökerét, és akkor is kihajt. A társadalmi, gazdasági problémáinkért ismét felelősöket keresünk. Most még megszokásból a zsidókat okoljuk minden rosszért, utánuk majd következnek a cigányok, a muszlilmok, vagy éppen a rivális pártok tagjai – hangzottak szavai, végül egy közelmúltbeli történetet osztott meg a jelenlévőkkel.
Múlt héten néhány társammal elvállaltuk, hogy a Vajason megcsónakáztatunk egy budapesti gimnáziumi osztályt. 30 gyerek, kamaszok, pestiek. Szétosztottuk őket a kenukban. Egyik önkormányzati képviselőtársammal a hátramaradt hat gyereket a tutajunkra ültettük. A kérdésemre, hogy melyik gimnáziumba jártok, azt felelték: a Lauderbe. Az nem egy zsidó iskola? – kérdeztem meglepődve. – De igen, mi zsidók vagyunk!
Én ekkor önkéntelenül a tutajon lévő Jobbikos képviselőtársam arcát kémleltem.
A nagyszerű csónakázás végén a társaim kíváncsian kérdezték: Tudjátok, hogy ezek a gyerekek zsidók? A véleményünk teljesen megegyezett velük: kedves, okos, jól nevelt gyerekek voltak – zárta beszédét Bolvári Ferdinánd, aki a fent idézetten kívül több személyes, kizárólag pozitív benyomását is megosztotta a hallgatósággal.
Forrás: Borbély-Juhász Ágnes / KALOhírek
Beszédét követően az önkormányzat nevében Tihanyi Tibornéval közösen koszorút helyezett el az áldozatok tiszteletére állított emlékműnél, ahová ezután a megemlékezők is elhelyezték mécseseiket, kavicsaikat.