Kalocsa környéki katonai hagyományőrzők teljesítménytúrája – A doni katasztrófa áldozatai előtt tisztelegtek

Ez alkalomra a túra szervezője, Thiesz János egy ide illő versét is közzétette közösségi médiás oldalán:

Thiesz János:
A Kárpátokon túl

Nézz át falvakon, a távolban a hegyet,
Látod? Könnyezve borulnak rá a fellegek.
Nézz a Kárpátokon túlra,
Hova Honvédjeink mentek, a dicső múltba.

Lövészárkaik mélyén,
A szebb jövőt remélték.
Ha majd véget ér a háború,
Elszáll a ború, elillan a bú.

Majd egy januári napon,
Vér festett meg mindent a havon.
S a nagy ütközet végén,
Álmaik szilánkja maradt az árkok mélyén.

Ma a véres csataterek helyén,
Vadvirág nyílik, zsendül a növény.
Angyalok fújják meg a harsonát,
S szalutálnak a hős katonák.

Most nézz a távolba, a Kárpátokon túlra
Hol a fellegek a hegyekre sírva borulnak,
Hova honvédek mentek a távoli múltba,
Ott életek törtek szét egy nagy háborúba.

A 32 kilométeres túra útvonala a helyenként fagyott-havas, máshol bokáig sáros terepen, az újteleki Zöld Elefánt büfénél tartott pihenő, melegedő pont érintésével vezetett Dunapatajra, ahol a Tanya Bisztró volt a célállomás.
A hagyományőrzőkhöz ebben az évben egy résztvevő, a dunapataji Kovács Richárd civilben csatlakozott.

A túrán korhű öltözetben részt vettek:

• Thiesz János (Kalocsa)
• Sereg Péter (Homokmégy)
• Kovács László (Dunapataj)
• Tomolik Tamás (Dunapataj)
• Madarász László (Bátya)

Hagyományőrző baráti körünk már nyolcadszor tiszteleg emlékmenettel a Don-kanyar hősei, az ott szenvedett és áldozattá vált katonák előtt. Idén leginkább a sár nehezítette az előrehaladásunkat. Sok helyen hóban is gázolhattunk, de ahol jobban odasütött a Nap, ott sokszor bokáig süllyedtünk a sárban”– nyilatkozta portálunknak a mostani teljesítménytúráról Thiesz János, akitől azt is megtudtuk, hogy e hagyományuk minden ideológiától és politikától mentes, és azzal

NEMCSAK A MAGYAR ÁLDOZATOK ELŐTT TISZTELEGNEK, HANEM MINDEN KATONA ELŐTT, AKI A HÁBORÚ BORZALMAINAK VÁLT, VÁLIK ÁLDOZATÁVÁ.

Semmi mást nem akarunk üzenni vele, csupán főt hajtani a hősi halottak előtt, és talán ráirányítani a figyelmet ez egyszeri katonára, édesanyjának ártatlan gyermekére, a szerető kedvesre, férjre, családapára, mindazokra, akik sokszor értelmetlen célokért, vagy átláthatatlan érdekekért szenvedtek embertelen körülmények közt, és szereztek életre szóló sérüléseket, vagy haltak meg katonai kötelességük teljesítése közben.”

Ennek megfelelően

A DONI EMLÉKTÚRÁVAL SEM CSAK A MAGYAR ÁLDOZATOKRA EMLÉKEZNEK – BÁR OTT MINDEN BIZONNYAL ŐK VOLTAK TÖBBEN – HANEM AZ OROSZ ÁLDOZATOKRA, SŐT, ÁLTALÁNOSSÁGBAN MINDEN HÁBORÚ ÖSSZES HŐSI HALOTTJÁRA IS.

Igaz, ebben az évben nem sikerült korhű orosz egyenruhás túrázót kiállítaniuk, hiszen ezek az öltözetek nem teremnek minden bokorban, de

NÉHÁNY ÉVE MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS OROSZ EGYENRUHÁS HAGYOMÁNYŐRZŐ IS A CSAPATTAL TARTOTT.

Mégpedig teljes békességben – tehetjük hozzá –, talán még élelmiszeradagjaikat is megosztva egymás közt.