Városunk hagyományai szerint október 23-án délelőtt 11 órai kezdettel, katonai tiszteletadás mellett tartották Kalocsa Város Önkormányzata hivatalos megemlékezését az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére, annak 70. évfordulóján. Ünnepi beszédet dr. Magóné Tóth Gyöngyi önkormányzati képviselő mondott, részletesen fölidézve többek közt a forradalom napjainak kalocsai történéseit.
Nemzeti zászlónk, valamint Kalocsa városa és az Európai Unió zászlajának bevonulása után az ünnepség a Himnusz közös eléneklésével zárult, amelyet az ünnepély fényét a rendezvény előtt és után, illetve a koszorúzás alatt is zenei szolgálatával emelő Kalocsai Fúvószenekar kísért.
A továbbiakban a Szent István Gimnázium 11.B osztályos tanulói adtak mozgásszínházi elemekkel, tánccal, irodalmi szemelvényekkel és zenei betétekkel fűszerezett ünnepi műsort, amelyet tanáruk, Bedő Lénárd Imre állított össze.
Forrás: Illés György/KALOhírek
Ezt követően dr. Magóné Tóth Gyöngyi mondott ünnepi beszédet.
„OKTÓBER 23-A A SZABADSÁG, A MAGYAR EGYSÉG ÉS AZ ELNYOMÁSSAL SZEMBENI BÁTOR KIÁLLÁS EGYETEMES ÜNNEPE”
– indította beszédét az ünnep szónoka.
1956 őszén egy nemzet mondta ki egyszerre, egy szívvel és egy torokkal: elég volt. Egy olyan történelmi sorsfordulatnak voltunk a tanúi, amely nemcsak a főváros macskaköves utcáit rázta meg, de amelynek felszabadító hullámai elérték az ország minden apró szegletét, így a mi ezeréves, patinás városunkat, Kalocsát is (…) a szabadság lángja itt, a Duna mentén, a kalocsai utcákon és tereken is tisztán és fényesen égett” Kalocsa népe nem maradt néma szemlélője a történelemnek, városunk polgárai, diákjai és munkásai megmutatták, hogy a kalocsai emberben ott él az ősi virtus, a megingathatatlan igazságérzet és a haza iránti hűség – jelentette ki a szónok, aki a továbbiakban a kalocsai eseményeket idézte föl.
Azokban a feszült, mégis felemelő napokban Kalocsa a józanság és a bátorság példaképévé vált. Gondoljunk a kalocsai laktanyára, amelynek tisztjei és sorkatonái súlyos morális dilemmákkal néztek szembe. A puskacsövek mögött álló magyar fiúk nem a hatalom vak eszközei akartak lenni, hanem a saját népük védelmezői. A laktanya akkori vezetése és katonái felismerték: fegyverük a haza védelmére, nem saját testvéreik elnémítására való.” ez a katonai fegyelem és hazaszeretet mentette meg a várost attól, hogy az első napokban azonnali, ellenőrizhetetlen vérfürdőbe torkolljanak az események– mutatott rá Magóné Tóth Gyöngyi, aki ez után sorra felidézte a kalocsai eseményeket.
Az ’56-os forradalom eseményei Kalocsán
Október 23-ára a pedagógusok felvonulást szerveztek, ám ezt a városvezetés betiltotta, és elrendelte a fontosabb közintézmények őrségének megerősítését.
Október 24-én az országos helyzetre való tekintettel életbe lépett a harckészültség a városban és környékén állomásozó alakulatoknál. A MN 24. Harckocsi Ezred helyőrségparancsnoka, Szabó István őrnagy magához rendelte a városi pártvezetőket és eligazítást tartott.
Ekkor
A VÁROSI TISZTSÉGVISELŐK ÉS A PÁRTAKTIVISTÁK FEGYVERT KAPTAK.
Elrendelték a város stratégiai épületeinek őrzését.
A 24. Harckocsi Ezred helyőrségparancsnok utasítására betiltották az október 25-én esedékes színházi előadást.
A nap folyamán Grősz József kalocsai érsek nyilatkozatát kiadták, az a Kossuth Rádióban is elhangzott.
GRŐSZ ÉRSEK ELÍTÉLTE A VÉRONTÁST ÉS NYUGALOMRA SZÓLÍTOTTA FEL A LAKOSSÁGOT.
Az a főpap, aki korábban maga is meghurcoltatást, börtönt és koncepciós pert szenvedett el a Rákosi-rendszer elnyomásától, a forradalom napjaiban a béke, a keresztényi szeretet és a nemzeti összefogás hangja volt” – emelte ki Magóné Tóth Gyöngyi, hozzátéve, az érsek ugyanakkor
ŐSZINTE TISZTÁNLÁTÁSSAL BESZÉLT A NEMZETET ÉRT IGAZSÁGTALANSÁGOKRÓL. A KATOLIKUS HÍVEKET ARRA KÉRTE, MUTASSANAK PÉLDÁT A REND ÉS A NYUGALOM MEGŐRZÉSÉBEN.
Ezek a szavak itt, Kalocsa szívében hangoztak el, és pontosan mutatták, hogy az egyház és a városvezetés is együtt lélegzett a néppel. De a diktatúra, amely sarokba szorítva érezte magát, nem ismert irgalmat. Kalocsa történelmébe a forradalom napjai nemcsak a reményt, hanem a fojtogató, örök gyászt is kitörölhetetlenül beírták.” Október 25-én, a felfokozott közhangulat hatására további intézkedéseket hoztak, amelyek tovább élezték a helyzetet. A kiegészítő parancsnokságon eltávolították a Rákosi-címereket. A laktanya körül több ponton golyószóró és géppuskás rajokat telepítettek. A tiszteket kézigránátokkal és géppisztollyal látták el. Több helyen a városban lezárták az utat és ellenőrzőpontot állítottak fel.
Október 26-án Nagy Ignác őrnagy, a 12. Műszaki Dandár parancsnoka lett a helyőrségparancsnok, aki magához rendelte parancsnokait, a párt és a tanács valamint a rendőrség vezetőit, majd eligazítást tartott a laktanyák és az objektumok vezetőinek.
A lakosság spontán szerveződve a Szentháromság (akkor: Petőfi) téren található I. világháborús emlékműnél koszorúzást tartott, majd a Szovjet emlékműhöz vonult, hogy ledöntsék. Tóth László, a városi tanács választmányi bizottsága elnökhelyettese kieszközölte, hogy csak a vörös csillagot verjék le az emlékműről.
Egyidejűleg mintegy 500 fő felkelő érkezett Bajáról, akik a főutcán Kossuth nótákat énekelve vonultak végig, majd a főtéren egy honvédségi teherautóról többen beszédet mondtak. A tömeg ismét nőni kezdett, majd
A KORÁBBAN MÁR MEGRONGÁLT SZOVJET EMLÉKMŰKÖZ VONULTAK, AMELYET DRÓTKÖTÉL SEGÍTSÉGÉVEL LE IS DÖNTÖTTEK, MAJD VÖRÖS ZÁSZLÓT ÉGETTEK.
Többen behatoltak a tanácsházára és a politikai rabok szabadon bocsátását, valamint a korábban választott tanács újraválasztását követelték.
Megegyeztek, hogy másnap nemzeti bizottságot választanak, és a politikai foglyokat hivatalos szabadulólevéllel és vonatjeggyel ellátva bocsátják szabadon.
A tüntetők ezután több csoportra szakadtak és elmentek a reptérhez, laktanyákhoz. Mindenütt hasonló forgatókönyv zajlott le.
Tárgyalásokat kezdtek, ahol jelezték, hogy
A BAJAI LAKTANYA KATONÁI ÁTÁLLTAK A FELKELŐK OLDALÁRA.
A felkelők kérték a helyi katonákat, hogy tegyék ugyanezt, akik a kérést nem teljesítették.
Fegyvert is követeltek, de azt sem kaptak.
Végül
NAGY IGNÁC ŐRNAGY FIGYELMEZTETTE A FELKELŐKET, HA ERŐSZAKOSKODNAK LÖVETNI FOG.
A tüntetők ezután élelmet kértek az őrnagytól, amit meg is kaptak.
Eközben más csoportok a várost járták és a lakosságot lelkesítették a forradalom ügye számára.
Október 27-én sokan kivonultak a főtérre. Megfogalmazták követeléseiket és megvitatták a helyzetet. Eközben szabadon engedték azt a három személyt. akiket előző nap a bajaiak követeltek, és akiket korábban koncepciós perben ítéltek el.
Napközben érkezett egy vöröskeresztes kocsi Budapestről. Híreket, hozott, és élelmiszert és fegyvert gyűjtött a budapesti felkelőknek.
A TÖMEG EGYRE JOBBAN NŐTT ÉS EGYRE NAGYOBB LETT A FESZÜLTSÉG.
Folyamatosan érkeztek a munkás küldöttek is, és újabb és újabb követeléseket fogalmaztak meg.
Romsics Lajos szervezésében gabonát, kenyeret, burgonyát gyűjtöttek, hogy a fővárosba vigyék a felkelőknek. Romsics, a tanácsháza előtt összegyűlt tömegnek beszédet mondott, és élelmiszergyűjtésre szólította fel a lakosságot.
Eközben
VISSZAJÖTTEK A BAJAI FELKELŐK ÉS TOVÁBBI POLITIKAI FOGLYOK SZABADON BOCSÁTÁSÁT KÖVETELTÉK, AMIT A VÁROSI TANÁCS ÉS A BÖRTÖNPARANCSNOK MEGTAGADTAK.
A tüntetők elégedetlenül távoztak és a börtönhöz vonultak. Délután 4 órára már többezres tömeg követelte minden fogoly szabadon bocsátását. Cservák főhadnagy javaslatára civilruhás tisztek mentek a tömegbe fegyvertelenül, hogy megfigyeljék a tömeget és csillapítani próbálják a hangulatot.
EZUTÁN A 12. LÖVÉSZEZREDTŐL ÉRKEZTEK KATONÁK, AKIK FELADATA A TÖMEG FEGYVERES FELOSZLATÁSA VOLT, DE A TŰZPARANCSOT MEGTAGADTÁK. A TÖMEG MEGTAPSOLTA ŐKET, ÉS ÉLTETTE A HONVÉDSÉGET.
Ekkor Nagy József százados, újabb egységet kért a helyszínre, mire egy 40 fős osztagot vezényltek ki.
Forrás: Illés György/KALOhírek
A kiérkező katonák harcrendbe álltak és felszólították a tömeget a terület haladéktalan elhagyására. Miután ez nem történt meg, a szakasz parancsnoka tűzparancsot adott. Az katonák sortüzet adtak le a levegőbe, megfelelően az érvényben lévő fegyveres tömegoszlatás szabályainak. A levegőbe leadott sortűz után a tömeg menekülni kezdett. Ezzel egy időben, a figyelmeztetőlövést félreértve a börtönben készenlétben álló börtönőrök és katonák szintén tüzelni kezdtek, de ők már a tömegbe lőttek.” A SORTŰZBEN TISZAVÖLGYI ISTVÁN ÉS EGY TOVÁBBI SZEMÉLY MEGHALT, ÉS HATAN MEGSEBESÜLTEK.
Ezután Nagy Ignác őrnagy helyőrségparancsnok csoportosulási tilalmat, este 6 és reggel 7 óra között pedig kijárási tilalmat rendelt el. A pesti utat lezárták, hogy a bajaiak ne juthassanak el Pestre, valamint elrendelték a börtön védelmének további megerősítését.
A kalocsai börtön ablakából eldördülő gyilkos sortűz örökre sebet ejtett városunk szívén. Nem kell messzire mennünk, hogy igazi hősöket találjunk: itt éltek ők, Kalocsán, azokon az utcákon sétáltak, ahol ma mi is járunk” – mondta Magóné Tóth Gyöngyi, majd a kortárs érétékelésével, Grősz Józsefnek 1956 szilveszterén, az év végi hálaadó szertartáson a Főszékesegyházban elhangzott beszédét idézve foglalta össze a történteket és azok jelentőségét [Lásd alul, keretben!]
„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem” – idézte a bölcsességet a szónok, kijelentve: az ’56-os kalocsaiak legyőzték a félelmet, megmutatták, hogy
„A FALAK LEOMOLHATNAK, A FEGYVEREK ELNÉMULHATNAK, DE A NEMZET SZABADSÁGVÁGYÁT NEM LEHET BÖRTÖNBE ZÁRNI.”
1956 üzenete Kalocsa számára ma, évtizedek múltán is kristálytiszta. Azt tanítja nekünk, hogy a szabadság és a függetlenség nem egy magától értetődő állapot, amelyet készen kapunk. A szabadságért, a kultúránkért, az értékeinkért és a közösségünkért minden egyes nap tennünk kell. Ma már nem fegyverrel a kézben, hanem tettekkel: a mindennapi munkánkkal, a hagyományaink és a híres kalocsai örökségünk megőrzésével, az egymás iránti tisztelettel és a nemzetünk egységének ápolásával.” Magóné Tóth Gyöngyi végül az utókor kötelességét így fogalmazta meg:
Ma, amikor fejet hajtunk a múlt nagysága előtt, tegyünk fogadalmat arra, hogy méltó utódai leszünk az ’56-os kalocsaiaknak. Őrizzük meg azt az összefogást, amely akkor jellemezte a magyarságot, és építsünk egy olyan várost, ahol a szabadság, az igazság és az emberség a legfőbb törvény. Soha nem felejtjük el a kalocsai laktanya bátor katonáit, Grősz érsek iránymutatását, és örökké szívünkben őrizzük Tiszavölgyi Ferenc, valamint a kalocsai sortűz áldozatainak emlékét!” „DICSŐSÉG AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC HŐSEINEK!”
Forrás: Illés György/KALOhírek
Az ünnepi beszédet követően dr. Magóné Tóth Gyöngyi, dr. Vincze András alpolgármester, dr. Kiss Csaba jegyző és Kákonyi István önkormányzati képviselő koszorút helyezett el a börtön falán található emléktábla előtt, majd a város intézményei, egyházai, társadalmi és politikai szervezetei is megkoszorúzták az emléktáblát, a Kalocsai Fúvószenekar zenei aláfestése mellett.
Miután
elhelyezték koszorúikat az egykor politikai foglyok fogva tartására szolgáló, emiatt az ’56-os kalocsai eseményekben fontos szerepet kapott börtön falánál, az ünnepség a Szózat közös eléneklésével zárult, a fúvósok kíséretével.
A koszorúk elhelyezésében a kalocsai, 101. számú Tomori Pál Cserkészcsapat tagjai segédkeztek.
„Aztán jöttek az október-novemberi napok. Vér folyt a magyar földön: magyar dolgozók, honvédek és diákok vére. Magyar dolgozók, honvédek és diákok rázták 12 éves elnyomatásuk bilincseit. Szabadok akartak lenni, független hazában akartak élni, a magyar életet nemzeti hagyományaiknak megfelelően, magyar módon akarták alakítani. Minden más állítással szemben meg kell állapítani, hogy az elmúlt hetek harcai ezért folytak és nem a Magyar Népköztársaság megdöntéséért, nem a szociális vívmányok megsemmisítéséért, nem a gyárosok és földesurak uralmának visszaállításáért.
Ezekben a hetekben rajtunk volt a világ szeme. Rajtunk van ma is. A világ népei bámulattal adóztak a magyar népnek, a magyar hősiességnek, és ha valaha, hát most őszintén kívánnak ennek az Európa szívében élő és a századok során annyit szenvedett népnek boldogabb jövendőt. (...)
Reméljük, hogy a kormány beváltja ígéretét: a rend és nyugalom helyreállítása és a termelőmunka megindulása után gondoskodik a szovjet csapatok kivonásáról az országból. Reméljük a szabad, demokratikus választások biztosítását és azt is, hogy a szabad hazában az egyház is szabadon élheti a maga életét és dolgozhatik a lelkek üdvén és népünk jobb jövője érdekében.
Meggyőződésem, hogy sok minden másképp történt volna, ha az elmúlt években nem bénították volna meg az egyház működését, és nem akadályozták volna meg abban, hogy az evangélium szellemében érvényesítse jótékony nevelő munkáját az iskolában és a felnőtteknél egyaránt.”
(Részlet Grősz József kalocsai érsek 1956. december 31-én elhangzott beszédéből)
Megjelent a Fókuszban Podcast legújabb adása! Zsáki Viktorral, az Octopus Egyesület elnökével a szeptemberben elindított Mozaik ifjúsági közösségi térről, az Octopus Garden programjairól és az október 25-i Őszi Kultúrpiacról beszélgettünk. Az eseményen Bukros Miklós, a Jó Ügy Séfje jótékonysági főzéssel várja a látogatókat.