Porajmos – A roma holokauszt áldozataira emlékeztek Kalocsán

A 19 órakor kezdődő, a Roma Közösségi Háznál tartott megemlékezésen Sztojka István köszöntötte a Cigány Szív Egyesület és a Magyarországi Romák Országos Önkormányzata nevében a megjelent emlékezőket, majd Deák Benett Choli Daróczi József: Elvitték a cigányokat versét szavalta el.

A folytatásban Szűcs Csaba, a Cigány Közösségek Szövetsége és a Közösen a Cigányságért Egyesület elnöke, Bács-Kiskun Vármegye Közgyűlésének alelnöke mondott emlékező beszédet, melyet az alábbi gondolattal kezdett:

Nehéz szavakat találni erre a napra, mert amit ma felidézünk, az nemcsak a történelem egyik legsötétebb fejezete, hanem a mi közös fájdalmunk, a mi múltunk, a mi veszteségünk.”Mint kiemelte: azokért beszél, akiknek már nem lehet hangjuk: „akiket elvittek, megaláztak, elnémítottak és végül megöltek, csak azért, mert cigányok voltak. Az áldozatokért és a túlélőkért egyaránt szól ma a megemlékezés.”

1944. augusztus 2-án egyetlen éjszaka alatt több mint háromezer cigány férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg Auschwitz-Birkenauban. A cigány családi tábort felszámolták.

– Nem adtak nekik kegyelmet, sem jövőt. De mi ma nevet és arcot adunk nekik. Nem számokról beszélünk, hanem emberekről. Emberekről, akik szerettek, reméltek, álmodoztak, és akiket elvettek tőlünk. Sokszor érzem úgy, hogy erről a történetről keveset beszélünk. Mintha ez a fájdalom nem lenne elég fontos másoknak. De nekünk fontos, mert ez a mi fájdalmunk és ez a mi felelősségünk is. Emlékezni, tanítani, továbbadni és soha nem hallgatni. De nem csak gyászolni jöttem ma ide. A cigány identitás számomra büszkeség és erő. Kultúra, közösség, zene, család, kitartás. Ezek mind bennünk élnek. – mutatott rá.

Képgaléria megtekintése (19 db kép)

A mi történetünk nem csak szenvedésről szól, hanem túlélésről, bátorságról és arról, hogy mindig talpra álltunk.”– Nem hagyhatjuk, hogy a múlt megismétlődjön. Nem hagyhatjuk, hogy a cigányságot újra kirekesszék, megbélyegezzék vagy elhallgattassák. Mert amit akkor el akartak pusztítani, az nem csupán emberek élete volt, hanem az identitásunk. De mi itt vagyunk, mi élünk. És amíg emlékezünk, addig ők is velünk maradnak. Ezen a napon fejet hajtunk, de nem csak gyászból, hanem erőből is, tiszteletből is. Mert a mi életünk nem csak múlt, hanem jövő is. És amíg hiszünk magunkban, addig lesz jövőnk. Olyan jövőnk, ahol cigány gyerekek nem félelemből tanulnak a múltról, hanem büszkeségből. Olyan jövő, ahol senki nem ítélhet meg a származása alapján. Olyan jövő, ahol a fájdalmunkból összetartás lesz, a gyászunkból remény. Ők a legnehezebb pillanatban is összefogtak és ismeretlenül, saját életük árán is egymást óvták, védték. Áldozatuk legyen, iránymutató arra, hogy cigány közösségünknek itt az ideje együttműködni, mert a jövőt csak közösen tudjuk építeni. Isten áldja Magyarországot, Isten áldja a magyar nemzetet! – hangsúlyozta Szűcs Csaba beszédében.

A beszédet követően a megjelentek elhelyezték koszorúikat és mécseseket gyújtottak az emlékműnél.