A most hetvenéves Provaznik Géza 1967-ben kezdte meg irodalmi pályafutását, majd az 1969-es év volt annak fontos fordulópontja – onnan számította az 50 éves jubileumot, amelyre kecskeméti színészekkel társulva állította össze irodalmi estjét. Múlt szerdán, a Magyar Kultúra Napja kalocsai rendezvényei keretében városunkban is az irodalomkedvelő közönség elé állt, hogy pályájáról és életútjáról beszámoljon a közönségnek. A jubileumi alkotói estjén közreműködő színészek közül pedig Körtvélyessy Zsolt, Jászai- és Déryné-díjas érdemes és kiváló művész, a Kecskeméti Katona József Színház örökös tagja kísérte el, hogy néhány csokorba gyűjtve tolmácsolja a költő jellemzően rövid, tömörségre törekvő verseit.
A Magyar Kultúra Napjának Kalocsán ez a Kamarateremben este fél hattól megtartott költői est volt a zárórendezvénye.
Előtte a Kalocsai Kortárs Művészeti Klub alkotóinak képeiből és plasztikáiból berendezett, közel ötven művet felvonultató kiállítás Simon Zoltán alpolgármester köszöntőjével, Tóth Viktor gitárjátékával, Budai Viktória művészettörténész szakmai bevezetőjével gazdagított megnyitórendezvényén vehetett részt a művészetbarát közönség a Tomori Pál Könyvtárban.
Provaznik Géza a kecskeméti avantgárd egyik meghatározó alakjaként együtt indult a Bizottság együttesből is megismert képzőművészekkel, ef Zámbó Istvánnal és feLugossy Lászlóval, később Szentendrén is a hazai avantgárd művészet jeles alakjaival dolgozott együtt. Az ottani művészközösség tagjai többféle művészeti ágban alkottak, majd váltak az adott ágazat olyan kiemelkedő tagjaivá, mint például Aknay János, a posztgeometrikus festészeti irányzat jeles képviselője.
Az 1969-es évhez mint „kályhához”, többször visszakanyarodott visszaemlékezéseiben Provaznik Géza, hiszen akkor indult el igazán a pályája. Ám amint a költő fölidézte, alighogy elindult, kettőbe is tört, ugyanis verseit betiltották, és ez az elutasítottság és értetlenség később is megmaradt a hatalom részéről úgy művészetével, mint személyével szemben.
Így történhetett, hogy az után, hogy néhány éven át külföldön, az akkori NDK-ban élt – ahogy fogalmazott, belső emigrációban –, majd onnan visszatérve jogi végzettséget szerzett, az ügyvédi kamara mégsem fogadta tagjai közé. Erre egy évtizedet kellett várnia, de végül kitartását siker koronázta, onnantól kezdve polgári hivatásként ügyvédi praxist alakított ki.
Költészetére visszatérve: a költő irodalmi példaképei közt említette József Attilát, akihez pályája során több verset is írt. Ezek egyike a cikkünk bevezetőjében említett tömörség legjobb példája:
Előszó
Zárszó
Szárszó"
Ezt a verset maga Provaznik Géza mondta el, a többi elhangzott költeményt azonban Körtvélyessy Zsolt interpretálta, a költő életrajzi jellegű visszaemlékezéseit mintegy negyedóránként egy-egy, néhány versből álló blokkal szakítva meg.
Az egyik ilyen szavalatfűzért videóra is vettük, íme: