Volt egyszer egy kiképzőközpont… – Az egykor Kalocsán kiképzett katonák találkozójára volt, aki tengerjáróval érkezett

KÖZTUDOTT, HOGY AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEKBEN TÖBB KATONAI SZERVEZET MŰKÖDÖTT KALOCSÁN, AMELYRŐL ÍGY JOGGAL MONDHATÓ, HOGY JELENTŐS KATONAVÁROS VOLT.

Az itteni honvéd alakulatok emlékét több honvéd hagyományőrző szervezet ápolja, kérésükre „Kalocsa Katonaváros” emlékmű létesült a Csilás parkban, amelyen az egyes egységeket egy-egy kőoszlop jelképezi, és ahol rendszeresen tartanak honvéd hagyományőrző megemlékezéseket. Legutóbb a magyar honvédelem napján tartottak találkozót, ezúttal a tanulóifjúság bevonásával.
Az elhagyatott, leromló Gábor Áron Laktanyából méltóbb helyre költöztették a névadó ágyúöntő szobrát is – ott legutóbb tavaly decemberben tartottak megemlékezést.

A MÚLT HÉTVÉGÉN A MN MÉSZÁROS LÁZÁR KIKÉPZŐ KÖZPONTBAN VÉGZETTEK TALÁLKOZÓJÁRA ÉRKEZTEK AZ EGYKORI HALLGATÓK, VOLT, AKI TENGERJÁRÓ KISHAJÓVAL.

Az alkalmat egy kis környékbeli kirándulásra is kihasználták.
A találkozó alkalmából Bóna Pál osztotta meg szerkesztőségünkkel a kiképzőközpont történetével kapcsolatos főbb adatokat.

A névadásban is nyomon követhető volt a politikai változás

1982-1991 között itt állomásozott egy dandár szintű katonai tanintézet, amelyet először MN 6756 néven ismertünk meg, de az akkor nem nyilvános hadrendi megnevezése a Magyar Néphadsereg Gépesített Lövész, Harckocsizó és Politikai Munkás Kiképző Központ volt.
1986-tól a Honvédelmi Miniszter utasítására a Dr. Münnich Ferenc Gépesített Lövész, Harckocsizó és Politikai Munkás Kiképző Központ nevet vette fel.
A társadalmi változások következtében 1989-től a miniszter utasítására a Mészáros Lázár Kiképző Központ nevet kapta.

A kiképző központ kétlaktanyás elhelyezésben működött, a helyőrség mindkét laktanyájában voltak kiképző szervei és alegységei.
A sokprofilú képzés a gépesített lövész, harckocsizó hivatásos tiszthelyettesek és tartalékos tisztek kiképzésére koncentrálódott. A színvonalas munka személyi és tárgyi feltételeit korszerű tudással rendelkező fiatal kiképző tisztek, jól felszerelt tantermek és kiképzési bázisok biztosították Hajóson és Csornán.

A tartalékos tiszti hallgatók a hathónapos bázisképzés után rendfokozattal, a csapatoknál folytatták a katonai szolgálatot, ahol az alegységek vezetésében szereztek jártasságot. Az utolsó hónapban záró képzésre visszatértek Kalocsára, és központi ünnepség keretében tartalékos tisztként szereltek le, majd a korhatár eléréséig – sokan máig is – a hadsereg tartalékos tisztjei lettek.
A hivatásos tiszthelyettes hallgatók két- és hároméves képzés keretében váltak alkalmassá a hadsereg csapatainál az alegységek vezetésére, és avatásuk után konkrét beosztásokban dolgoztak.

A kiképzőközpont bezárása és annak következményei

1991-ben a kiképző központot jogutód nélkül megszüntették, és az éppen összeszokott kiképző gárda munka és beosztás nélkül maradt.
A fiatal állományból sokan a városba nősültek, a sereg támogatásával családi házat építettek, vagy egyszerűen nem akartak más helyőrségbe menni, ahol újabb átszervezés várt volna rájuk, ezért a jól képzett tisztek, tiszthelyettesek leszereltek.

Az állomány nyugdíjképes részét nyugállományba helyezték, többen rendőrök, határőrök lettek, a büntetés-végrehajtás állományába kerültek. 15 főt áthelyeztek a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, két főt a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola állományába.
Néhányan beosztást kaptak a helyőrségben állomásozó 15. légvédelmi rakétaezred és az Egerből Kalocsára áthelyezett 35. Dobó István Harckocsidandár előkészítő törzsében.

1990-BEN ÖSSZESEN NYUGÁLLOMÁNYBA VONULT 8 TISZT, 2 TISZTHELYETTES, ÁTHELYEZTEK 76 TISZTET, 78 TISZTHELYETTEST, LESZERELT 9 TISZT ÉS 3 TISZTHELYETTES.

Így végződött a kilenc év alatt jó kollektívává kovácsolódott, színvonalas kiképzést folytató, jó szellemiségű fiatal csapat sorsa. Többen bizonyították rátermettségüket, a hadseregben, a rendőrség vagy más rendvédelmi szerv kötelékében is helyt álltak, zászlósok és tisztek lettek, mert megalapozott tudást kaptak, és vannak olyan egykor tiszthelyettes hallgatók is, akik szép karriert értek el, ezredesek és tábornokok lettek, akik közt van, aki még ma is aktív”– foglalta össze a kiképzőközpont megszűnésének történetét és annak következményeit Bóna Pál, aki a honvédképzőről való megemlékezések ma már szintén több évtizedes történetét is összeállította.

Több mint húsz éve tartanak megemlékezéseket

2003-ban színvonalas ünnepség keretében megünnepelték a megalakulás 20. évfordulóját. Akkor még a Gábor Áron Laktanya dísztermében tartották az állománygyűlést, amelynek keretében a színházterem falán emléktáblát helyeztek el.

2007-ben a 25. évforduló jegyében az elszállásolás korlátozottsága miatt Szentendrén tartottak szűkebb körű találkozót.
2018. szeptember 8-án az összegyűlt emlékezők megünnepelték a megalakulásuk 35. évfordulóját.

2019-ben az 1988-ban végzett gépesített lövész évfolyam tartott találkozót Kalocsán Olajos István és osztályfőnökük, Deák Attila szervezésében.
A volt hallgatók folyamatosan szervezik a találkozókat, így az 1985-ben és az 1987-ben avatott évfolyamok 2021-ben találkoztak Berkes Károly szervezésében.
2023-ban újabb évfolyam-találkozót tartottak, ezúttal Konkoly József szervezésében. Ma már a laktanyáikba nem mehetnek be, más helyszínre kényszerülnek azok, akik a közös emlékek jegyében találkozni szeretnének, de tegyük hozzá: a laktanyákban a jelenlegi, lepusztult állapotukban amúgy is kevés örömüket lelnék.

Volt, aki tengerjáró hajóval érkezett

Ebben az évben is bajtársi találkozót szerveztek.
A résztvevők elfoglaltságaik függvényében július 17-től érkeztek a már tavaly lefoglalt szállásra, együtt főztek, nosztalgiáztak. Többen feleségestől járnak a találkozóra.
A találkozóra idelátogató egyik család egy 10 tonnás tengerjáró hajón éli az életét, és a mostani találkozóra is azzal érkeztek – a Kék Duna vendéglő előtti partszakaszon horgonyoztak.

Szombaton reggel kilenckor a katonai emlékhelyen találkoztak, ahol rövid megemlékezés keretében megkoszorúzták az MN Mészáros Lázár Kiképző Központ emlékoszlopát – tájékoztatta portálunkat Bóna Pál.