Virágvasárnap a poderiska ünnepe Miskén – húsvéti népszokás a kislányoknak is

A húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódóan Miskén is kialakultak sajátos helyi szokások, köztük egy különösen kedves hagyomány: a poderiska, amely során a kislányok barkával vagy rozmaringággal jártak házról házra – rokonokat felkeresve, ajándékért cserébe.

A barkaszentelés mindig virágvasárnap történt, onnan vitték a megszentelt ágat szalaggal díszítve a kislányok, szépen felöltözve – akár népviseletben, akár otthon varrt kis ruhákban, vagy boltban vásárolt ünneplőben. Ha barkát nem találtak, akkor rozmaringággal helyettesítették azt, de mindenképp szalaggal díszített volt az ág.

A poderiskát három éves kortól tanították az óvodába járó lányoknak, és egészen 10 éves korukig részt vettek benne. A szokás kísérője egy két versszakos vers volt – amit se nem szavaltak, se nem énekeltek igazán, inkább egyfajta gyermekdalos recitálásként adtak elő. Sajnos a fiatalabb generációk körében ma már csak az első versszak ismert.

Poderiska, Mariska, krályoviná
lozsicska, 
igyé szvéti gyúr, nyészé nám léto,
abi tráva rijásztla, tráva zéléná, visé
koléná,
sej-huj zéléni máj.

Dajtyé nám, dajtyé, cso nám mátyé
dajtyé,
lébo náme zima, pod oblokom sztátyi!
Jédoné boszi, druhi zaz moszi,
trétyi nabok szanyisztricsku noszi,
Dajtyé nám, dajtyé, piszanó vajcé aj
dva narancsé,
lébo azs nám nyé dátyé, potrépémé
vám na policské hrncé!”Magyarul:

Poderiska, Mariska, királynak a
kanala,
jön a Szent György-nap, hozza a
nyarat,
hogy a füvek nőjenek, térdig érők
legyenek, sej-haj zöld a májusfa.

Adjanak nekünk, adjanak, mert
fázunk az ablak alatt állni!
Egyik mezítláb, másiknak muszáj,
harmadik a tarisznyácskát hordja.
Adjanak nekünk, adjanak, hímes
tojást és két narancsot,
mert ha nem adnak nekünk, akkor
összetörjük a polcon a fazekakat!”

A poderiska sajátossága, hogy kifejezetten a kislányok számára biztosított húsvéti ajándékozási alkalmat, szemben a húsvéthétfői locsolkodással, amely a fiúké. Leginkább rokonokhoz mentek a lányok – nagyszülőkhöz, keresztszülőkhöz, unokatestvérekhez – nem az egész falun végigjárva, hanem családi körben maradva.

A kedves miskei hagyomány egy darabja annak a gazdag szlovák kulturális örökségnek, amelyet a helyiek generációkon átívelően őriztek – ma pedig újra érdemes lenne feleleveníteni.