A magyar néphagyományok gazdag tárháza számos érdekességet rejt, amelyek közül a Gergely napi szokások különösen figyelemre méltóak.
A március 12-én ünnepelt Gergely nap nem csak a tavasz közeledtének hírnöke, hanem számos hagyomány őrzője is, melyek az idők során formálódtak, alakultak - írja blogbejegyzésében a népszokások.hu.
Eredetileg Gergely napját IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, elődjének, I. (Nagy) Gergely pápának tiszteletére, aki az iskolák alapítója és a gregorián éneklés megteremtője volt. Ehhez a naphoz Európa-szerte számos ünnep, felvonulás, diákpüspök-választás és vetélkedő kapcsolódott, melyek a diákság körében különösen népszerűek voltak.
Gergely napja a magyar néphagyományokban különleges helyet foglal el, hiszen nem csak a tavasz közeledtét jelzi, hanem a közösségek összetartozását, a hagyományok ápolását és az elődök tiszteletét is szolgálja.
A Gergely naphoz kötődő szokások:
- Gergely-járás: ez a hagyomány országszerte ismert volt, a 17. századtól nem csak adománygyűjtés céljából, hanem az iskolába való toborzásra is szolgált. A hagyomány elemei az idővel leegyszerűsödtek, de alapvető elemei – mint az ének, a tréfás bemutatkozás, a jókívánságmondóka és az adománykérés - megmaradtak.
- Gergely napi termésjóslás: az ehhez a naphoz kötődő időjárás- és termésjóslások különösen fontosak voltak a magyar néphagyományban. A “Megrázza még szakállát Gergely” szólás például arra utal, hogy ezen a napon még havazhat. A népszokások között szerepelt a búza, rozs, hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére alkalmas időpont megjelölése is, mely a tavasz és a termékenység köszöntését szimbolizálta
A Gergely-járás hagyománya mára már csak szórványosan jelenik meg, de bizonyos területeken, mint például a Mura-vidéken, még mindig tartják. A gyerekek szalagos kalappal, kosarat és erszényt cipelve járják a házakat, hogy összegyűjtsék az adományokat, amelyeket aztán megosztanak vagy a tanítónak adnak. E népszokás célja ma már inkább a közösségépítés és a hagyományőrzés.
Forrás és kép: nepszokások.hu