A minap pont azon nosztalgiáztam, milyen szépek is voltak azok a húsvéthétfők, amikor a húgommal sorban fogadtuk a locsolóinkat. Sőt! Képzeljétek, még számoltuk is őket boldogan, akiket édesanyám finom süteményekkel, édesapám pedig házi pálinkával és borral várt, talán jobban, mint mi.
Aztán amióta kirepültünk a szeretett szülői házból, lassan el is maradoztak a csapatostul érkező barátaink, osztálytársaink, rokonaink...
Ma viszont - legnagyobb meglepetésemre - újra átélhettem a régi idők locsolásáinak hangulatát, drága sógoromnak és barátainak hála, nem fogok elhervadni, az már tuti.
Stílusosan hálóingben, papucsban és napszemüvegben fogadtam őket, majd a verset követően a jó hideg kúti vízből kaptam is eleget!
Természetesen ezután a homokmégyi mamám kézzel festett hímes tojásaival és jóerős dusnoki pálinkával háláltam meg, hogy rendesen megöntöztek.
Kedves Lányok! Én ilyen menő locsolókat kívánok a mai napra mindenkinek!